Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

lélni, de ha ß Marton tankönyvben ez jutna túlsúlyra, akkor a gyakorlatban dolgozók nem tudnák használni, ’ mert a jogbölcseleti irányítás mellett a tételes jogot nem ismertetné. Nem szabad elhanyagolni a részletkérdések kifejtését és a tételes joganyaggal is nemcsak jogbölcseleti szempontból kell foglalkozni, hanem az életben kifejtett hatásukkal is.

Div,VILÁGÉI MIKLÓS egyetemi tanár: válaszában a vita gaz- dág^es magas szinvonalu anyagából a legfontosabb kérdéseket ragadja, ki. Brósz elvtárs túlságosan elvi természetűnek tartotta birálatát. Abban igaza van, hogy a kiindulás túl messzire nyúlik vissza. Sokkal könyebb dolga lenne, ha erről le lehetne mondani. Bz azonban csak akkor lenne lehetséges, ha az elvi kérdések tisztázottak volnának és kialakult volna már egy olyan álláspont, amire támaszkodva csupán azt kellene mérlegelni, hogy az adott tudományos produkció ennek mennyiben felel meg. Maga a vita bizonyltja, hogy ettől még messze vagyunk. Marx és Bngéls megállapításai á római jogról természetesen alapvetően fontosak, de önmagukban nem elegendőek a római jogi szakoktatás megalapozására. Maguknak az elvi szempontoknak a tisztázása nem lehet haszontalan, bár elismeri, hogy nem lehet itt megállni és figyelemmel kell lenni a gyakorlati szempontokra- is. Pólay elvtárs élesnek tartja az előterjesztésnek azt a megállapitását, hogy a tankönyv a közepes szinvonalu hallgatók számára készült. Ha ezt a megállapítást igy kiragadjuk, akkor groteszklil is hangzik, mert vitán felül áll, hogy az anyag gazdag és mélyreható elemzéssel készült. Az előterjesztés is rámutat arra, hogy nem is a megtanulandó anyag szempontjából teszi ezt a megállapítást, mint inkább az irodalom és forrásanyagok megjelölését hiányolja, és ezt a hozzászólók többségükben szintén megállapították. Kizárólag ebből a szempontból tartja helyesnek Schultz "Classical Roman Lav;" cimü munkájában követett módszert, amely minden fejezet végén a legnagyobb részletességgel mutat rá a megfelelő forráshelyekre és az irodalomra. Felhívja a figyelmet arra is, hogy nagyon szerencsésnek tartja a.szovjet római jogi tankönyv kétnyelvű idézési módszerét, ami a magyar tankönyvben is helyes lenne, tekintettel arra, hogy a hallgatók közül egyre kevesebben rendelkeznek latin tudással. A jusztiniánuszi jog értékelésével többen is foglalkoztak felszólalásukban, a romáigjogi irodalom ma felkutatható burzsoá forrásmunkák nagy részéből úgy tűnik, Mintha a klasszikuskori római jog lenne az egyedül tökéletes, s a jusztiniánuszi jog már kizárólag a hanyatlás jeleit mutatná. Természetesen akadnak elvétve olyanok is, akik ellenkező állásponton vannak, de ezek sem ismerik fel a lényeget, hogy a jusz- tiniánuszi jog válik a kapitalista jog alapjává, még ha nincsenek is meg benne a klasszikus kori római jogra jellemző finomságok az egyes intézmények és jogszabályok kiépítésénél. A haladás szempontjából mindenesetre ezt kell fejlettebbnek tekinteni. Megmutatkozik ez a tulajdon kérdésében, a bonitár és quié- ritár tulajdon éles ellentmondásának feloldása terén, o, felelősség kérdéseben, ha nem is következetesen, de a büntető és polgári jogi felelősség elválasztásával feltétlenül előrenézőbb szemlélet 'jut kifejezésre. Az általánosodás egyben mindig egyszerűsítés is, ami ezen a vonalon úgy jelentkezik, hogy az egyes intézmények eltérései mögött nyilvánvalóvá válnak az azonosságok is. A kapitalista jog kialakulásának a jusztiniánuszi jog volt az alapja, a nagy burzsoá törvénykönyvek kidolgozásakor a jog-