Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 7.a.56.)

1958. február 1.

- 23 tudósok nem a klasszikus római jogból, hanem a jusztini- ánuszi jogból indultak ki. Ebben a vonatkozásban tehát fenntart ja az előterjesztésében mondottakat.A possessio és usus szembeállitását élesnek tartja Pólay és Brosz elvtárs is. A birtok és használat kérdésén érdemes elgondolkozni. Azt hiányolja, hogy a tankönyv és általában a római jogi irodalom nem ábrázolja helyesen a birtoklás és^használat elválasztását, hogy a tulajdon hogyan fejlődik ki a birtoklásból, hogy a tulajdont megelőzi a birtoklás. Az egész római jogfejlődés megértésének kulcsa, ha észrevesszük a kezdeti római jogban azt, a folyamatot, a- hogy a jognélküli társadalomban megjelenik^az egyes termelőeszközök kizárólagos használata, ami később tulajdonjoggá változik. Az igy kialakult tulajdonjog alapján u- tőbb egy magasabb sikon jött ebből létre a birtoklás.. Az usus és possessio tehát azonos, és mégsem azonos. ^ fej—

,lődés bemutatásakor gondolnunk kell a mi viszonyainkra is. Annak idején az ususből domínium lett, a mi viszonyaink között a domíniumból lesz usus, a jogi formák fejlődésének megértéséhez ennek a folyamatnak a felismerése nagyon fontos. - A következő kérdés,, hogy milyen rendszerben lehetne a római jogot helyesen tanítani? A modern szocialista polgári jog anyagában nem lehet, a pandekt^a rendszerben sem lehet, mert mindkettő a történietlenség következményével járna. Nézete szerint az Institutio-rend- szerből kellene kiindulni, de az intézmények fejlődésében nem szabad megállni a jusztiniánuszi jognál, hanem az u- jabb fejlődés adatait is figyelembe kell venni, viszont erre nézve nincs megfelelő kutatási anyag. Elvileg leszögezhető, hogy a római jog nemcsak annyiban érdekes, hogy ott alakultak ki az egyszerű árutermelés jogi formái, hanem abban is, hogy a római jog alapján kifejlődtek a kapitalista formák. Nem lehet az egyetemes jogtörténet feladata ennek bemutatása, mert ott a fejlődés ismeretetése nem^az egyes intézmények vonalán történik. Nehezen képzelhető el, hogy pl. a bérlettel kapcsolatos kérdéseket az egyetemes jogtörténet elemezze, mert az ilyen jellegű problémák e tárgy szempontjából jelentéktelenek. Pólyay elvtársnak az interpolációra vonatkozó megjegyzése helytálló. Mosolyogni való módszer, hogy egy sz .veget azért tekintenek interpoláltnak, mert hárman ebben megegyeztek.

_Az interpoláció kutatás nagy eredménye, hogy felíedezi ct mélyebb összefüggéseket és módot ad arra, hogy nyomon kisérjük az egyszerű árutermelés jogi formáinak kialakulását. A római jog modern történeti iránya nem mindig jellemezhető tárgyilagossággal és áttekinthetősséggel. A római jogi müvek^legtöbbjében az adatok tömegétől nem látható a fejlődés. így az interpoláció-kutatások helyességére és a feltalálható római jogi forrásmunkák szelektálására nagy gondot kell fordítani. A jogalanyiság 'absztrakt kategóriáját nem ismerték a régi rómaiak, mint ahogy azt Brósz elvtárs állitja. A persona, caput stb. nem absztrakt jogalanyiságot jelent. A rómaiak elismeritek a cívis fogalmával kapcsolatban bizonyos jogok szerzésének lehetőségét, ^de a jogalanyról általában vagy absztrakt jogalanyiságról szó sem volt. - A tankönyv sze-