Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)
1956. január 28.
I Ml £ me és igy ennek külön pontban tárgyalása szükségtelen. Egyetért Halász Pállal, hogy az allam-es jogelmélet tartalmi elemeit kell elsősorban kimunkálni. Nem vállalkozhatott viszont egy rövid tanulmány keretében arra, hogy - amint azt Halász Pál igényli,- az állam-és jogelmélet rendszerében jelentkező címszavakat tartalmilag is kifejtse,'már csak azért sem, mert ezek közül egész sor kérdés még nincs tisztázva. Halasz Pálnak azt a javaslatát, hogy az ÁLLAMaÉS JOG FEJLŐDÉSÉT A TERMELÉSI viszonyok felosztása alapján, kizsákmányoló és kizsákmányolómentes államra es jogra osszuk fel mechanikusnak tartja. . , , . Nem fogadja el Weltner Andornak azt az álláspontját, hogy az állam-és jogelmélet rendszerét nem lehet általános és különös részre felosztani azért, mert az általános fogalmak kimunkálása rendkívül nehéz, hiszen a szovjet munkajogban sem sikerült a munkajogviszony fogalmának általános meghatározása. Ez teljesen empirikus nézet, mert hogy nem sikerült egy általános fogalom kidolgozása ez még egyáltalán nem jelenti..hogy arra nincs szükség, , Vas Tibornak azzal a megjegyzesevel kapcsola tosan, hogy a tanulmány fejtegetéseiben a jogi enciklopédia vissza- csempészésének a veszélyét látja, Samu Mihály kifejtette, hogy távolról sem volt az a célja, hogy a szakjogtudományok kérdéseit az állam- és jogelméletben tárgyalja. Szándéka csak az volt, hogy azokat a kérdéseket tárgyalja az állam-és jogelmélet, amelyek általánosak, több szakjogtudomány kérdéseit érintik és igy kifejtésük csak az állam-és jogelmélet feladata lehet. Végül Samu Mihály megköszönte a hozzászólásokat és annak a véleményének adott kifejezést, hogy az egyes részletekre itt elhangzott véleményeket neki is és az állam-és jogelmélet mind' művelőjének a továbbiak során figyelembe kell vennie. VILÁGHY MIKLÓS, a kar dékánja zárószavában összefoglalta a vita eredményeit és hangsúlyozva, hogy neia művelője az állam-és jogelméletnek, de mint tételes jogász, aki szívesen foglalkozik és gondolkodik el a tételes jogtudomány számára is oly nagy- fontosságú problémák felett,- kifejtette a vita során felmerült főbb kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. Először Samu Mihály tanulmányát értékelte. Megállapította, hogy a dolgozat értékelve vitán felül pozitív. A tanulmánynak különösen két pozitív vonását kell kiemelni: az. egyik az, hogy a tanulmányban is kifejezést nyer az az élénkülés, amely az utóbbi időben az állam-és jogelmélet területén elsősorban a problémák fe] vetésében jelentkezik. A másik érdeme a tanulmánynak,- az Eckhart Ferenc által is mondott,- gondolatfelébresztő jellege. A dolgozat az ál- lam-ás jogelméletnek számos alapvető fontosságú, de eddig még kidolgozást nem nyert problémájára hívja fel a figyelmet és ugyancsak elgon— dolgoztat e problémák megoldását illetőleg. , . r , A vita lényegében három kérdés körül zajlotl es igy e kérdésekkel kapcsolatosan próbálja azt összegezni. 1/ Az állam-és jogtudományok csoportosítása. Amint ismeretes, végeredményben két álláspont áll egymással szemben. Az egyik nézet az állam-és jogtudományok három csoportját: állam-és jogelméletet, állam-és jogtörténetet és szakjogtudományokat különböztél meg. A másik vélemény a jogtudományokat általános és különös tudományé “ ra es igy két részre osztja. Világhy Miklós nézete szerint itt két velemeny között az ellentét nagyobbnak látszik, mint ami a valóságban fennáll. Úgy, hogy a közös nevezőre jutás ebben a kérdésben egyáltalán nem látszik megoldhatatlan feladatnak. Az állam—és jogtudományok csoportosításával kapcsolatosan kifejtette, hogy a politikai tanítások története nem sajátos, külön tudományág, jóllehet oktatása és művelése rendkívül nagyfontosságu az állam-és jogtudományok és a jogászképzés szempontjából, de ezt a feladatát csak akkor valósíthat.ia me*. ha
