Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)
1955. december 3.
- 5 - .' ' Jr korlat emberei is rá vannak utalva, elsősorban az utolsó években végzett volt hallgatóink. Arhangelszkij meggyőzően fejti ki, hogy akármilyen jól is Írjuk a tankönyvet, annak rövidsége a tartalmára is elkerülhetetlenül rányomja a bélyegét. Ezt nagyon jól meg kell jegyeznünk. Ezért tartom jobbnak a javasolt 400 oldallal szemben az eddigi szerződésekben szereplő 30 B/5-ös ivet, azaz 480 oldalt. Még igy is adódnak nehézségek. Szeretném ezeket a készülő polgári eljárási jogi tankönyvvel illusztrálni. Előrebocsátom, hogy a felhozott példák csak a terjedelem összehasonlítására valók és nem arra, hogy példaként álljanak. í Magyari: Polgári per jog, 3* kiadás, 1939. c.'munka nevezhető kézikönyvszerü tankönyvnek, terjedelme kb. 50 B/5. ív, jóllehet csak a perjogot dolgozta fel, ellenben nem tartalmazta a perenkivüli eljárást, különösen a végrehajtási eljárást. Utóbbiakkal együtt e tankönyv módszeréhez képest kb. 70-80 B/5 ív terjedelmű lett volna. A Sárffy-féle Polgári perjog, 1956# szintén csak a perjogot dolgozta fel, kb. 25 B/5 ivén, de ez sem tartalmazta a perenkivüli eljárást és igy nem tartalmazta a végrehajtási eljárást sem. Ezzel szemben a készülő "Magyar polgári eljárási jog" csupán 30 B/5 iv terjedelmű, ámde nem csupán perjogot, hanem az egész perenkivüli eljárást is feldolgozza, beleértve a végrehajtási jogot, amelyből korábban külön tankönyvek készültek. Világos ezek szerint, hogy a készülő polgári eljárási jogi tankönyvünk terjedelme kisebb, mint a Sárffy-féle, amely ellen azt szokták - nem alap nélkül -• felhozni, hogy* csupán a törvényi alapra korlátozódik, az irodalom feldolgozását mellőzi. Sok nehézség származott ebből, a szerzőknek küzdeniök kellett a terjedelemokozta korlátokkal. Figyelembe kell venni, hogy feladatuk a szocialista elmélet bírálata is. fagyon helyes, hogy az e’lőadmány a terjedelmet nem kapcsolja össze az óraszámnál. Ezzel ezért nem is foglalkozom, csak megjegyzem, hogy Pozin prof. - másokkal együtt - kimutatta: egyáltalán nem lehet egy-egy előadási órára eső szerzői ivek számában kifejezett szabályt alkalmazni, hogy tehát a tankönyv terjedelme a tanítási órák számával nem határozható meg. Ez magával hozná annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy aznórászánok megállapítása kielégitő-e. Csak röviden utalok arra/ hogy pl. a szovjet egyetemeken a büntető eljárási jog a büntetőjog azévi, a polgári eljárási jog óraszáma a polgári jog azévi óraszámát felülmúlja és ahogy mindkét - mind a polgári, mind a büntető eljárási jog külön-külön államvizsgatárgy. 3. Az előadmány ismételten és helyesen utal arra, hogy a legtöbb tárgynál "több alapvető kérdést a tan- könyviróknak kell kidolgozniok" /23., 25. p./. Be már a következőkben vitatható az álláspontja vagy legalább is átszövegezésre vár. Engedjék megm hogy némi kételynék t
