Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 7.a.54.)

1955. december 3.

adjak kifejezést. Miért kell épen itt, az alapvető kidolgozatlan kérdéseknél."csak a legszűkebbre szorítkozni" — talán a nem alapvetőeknél lehet bővebben irni?

Hogyan lehet a tankönyvben "általánosan elfogadott tételeket" megfelelően kifejteni, amikor épen előbb még arról szólt,'azt húzta alá az előadmány, hogy több alapvető kérdést előbb még a tankönyvirónak kell kidolgozni?

Ha ez igaz, ha előbb még a tahkönyviróknak kell kidolgozni ok azt, hogy ilyen esetekben ez még nem "általánosan elfogadott". Ennélfogva az előadmány szerint nem is volna kifejthető, vagy csak "szűk körben és csak a feltétlenül szükséges mértékben? Ilyen esetek a tételes jogokban bőven vannak és többek között épen az teszi a tankönyvet munkaigényes tudományos munkává, hogy itt nem hallgat a tankönyv. Yajjon az előadmány serkent-e a még ki nem dolgozott alapvető kérdések megvizsgálására? Várhat-e a gyakorlat a tudománytól segítséget épen azon a téren, amely a tudomány salátája? ?

A veszély abban van, hogy a tudományos előrevi- vésre alkalmas feldolgozás szorulna háttérbe, az, amely önálló gondolkodás eredménye. Kissé nehezen egyeztethető össze a hallgatok önálló gondolkodásra nevelésével és inkább azt az óvatosságot tükrözi, amely kevésbbé tart a szürke vezérfonáltól, mint attól a tankönyvtől, amelyben a tételes jogász egyénisége, önálló gondolkodása is némileg érezhető. Csakhogy a tankönyvnek tanokat kell kifejtenie, tanitania kell. Ez az óvatosság bizonyos mértékig jogosult. Ha az előadmány fenntartással azért él, mert el akarja kerülni, hogy egyénieskedő, elszigetelt, még teljesen ki nem forrt, le nem ülepedett, nyersen fogalmazott nézetek melegágyává váljék a tankönyv, ezzel egyetértek. Helyes az is, hogy a jogéletben kifejezésre jutó ellentétes nézetet ismertetni kell. Akár kellemes, akár nem, informálni kell az olvasót, hogy pl. az adott kérdésről miért, miben tér el a tankönyviró felfogása egy tanulmánytól vagy gyakorlattól. Az előbbi egyszerűen az irodalmi becsületesség kérdése, amely a felelősségénél fogva reá fokozottabb mértékben áll. És helyeslem azt is, hogy a vitás kérdéseket nem szabad nem vitásakká változtatni azzal, hogy az ellenkező felfogásról említést sem teszünk. /Pl. az Ítélet jellegére az akaratelmélet vallójának fel kell említeni a szocialista irodalomban az ellentétes nézetet is./

A tankönyvnek a lehető legjobban kell magában foglalnia a tantárgy általánosított alapjait. Emellett azonban szükségesnek tartom,, hogy a tankönyvben az ismert elfogadott tények mellett a szocialista jog problematikus, nehezebb kérdései is helyet kapjanak és pedig nemcsak elszigetelten. Egy-egy tankönyv Írása az illető tudományágra nagyjelentőségű esemény, amely feltárja elmaradottságát, hiányait is. Igyekezni kell ezen változtatni. Igaz, hogy egy a honorárium, akár munkaigényesebb, akár puszta deskriptiv módszerü a feldolgozás. De nézetem szerint nem méltó az egyetemi tankönyvhöz,’ ha kerüli, mint a macska a forró kását, a vitatható kérdéseket, félvén az ellenvéleménytől.

Még az sem baj, ha egy problémát a tankönyv nem tud egyértelműen megoldani. Kisebb hiba, mintha teljesen mellőzné*

A problémalátásra nevelni kell a hallgatókat. A probléma