Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. január 29.

•, ' ' •- 1 f 1

' '' ’’ ■ p.'

äjffir'ft «EMRB e#y^'*;op*i tanár előadja, ho y mint a aokezo—

1 *o«ltotT anyagból 1» kitűnik, az itt megvitatásra k er&bő aÁ S®* ***«•* Somló Bódog jogböleaaletével foglalkozik, ami ezzel szorosan összefügg, A könyvnek az utolsó, X. fejezete annyiban érinti ezt az anyagot, hogy ebben az anyagban csak £oőr és Horváth tévéké ysógtről van szó.

M'IáH vitára bocsátja az anyagot.

■■Z'&Z BISHB egyetemi tanár hozzászólását

Szabó Imre készülő nagy munkájának velem közölt fejezetét nagy élvezettel és sok tanulsá gai olvastam el. 3ea túl

sokat, se« túl keveset nem mondok azzal, ho^y alván élvezettel és annyi tanulsággal, mint 15 évvel korábban l oőr &vula egyegy uj tanulmányát. ^

Szabó Imre a fejezet anyagát olyan kiváló szakértelemmel, alapos elmélyedése©! és részletességgel dolgozta fel, hogy nagyon való szintűién több évtizeden belül hasonlóan megalapozott arankának bárki részéről való újbóli elvégzése. ízért úgy látom, többről van szó, mint egy tudományos vélemény kifejtásérŐl* A tanulmány Ítélet, mégpedig jogerős itőlét lesz abban az érte-, lemben, ho;;y ©g. os megállapításait lehet esetleg majd vitássá tenni, de a Szabó Imre fejtegetéseiben fogja a jogászi köavéle- Kény a legalaposabb tanulmányokon alapuló, hiteles döntést látni. rpen ez#rt tartom szükségesnek, hogy minden olyan gondolatot feltárjak, amely a aU tanulmányozása során felmerült bennem és amelyről feltételezhetem, hogy a szerző az Ítélet végleges megfogalmazásánál felhasználhat.

Megjegyzéseim a következők»

1./ A fejezet bevezetése utal arra, hogy a munkásosztály 1919. vi forradalma idején a bursssoá állam- és jogbölcselet

átadta a helyét a munkásosztály forradalmi elméletének. Innék a forradalmi elméletnek a magyarországi megnyilatkozásai azonban nincsenek ismertetve, ez pedig a miiből nyilván nem hiányozhat.

, 2./ A burzsoa jogtudomány ©13© nf©rradalmi reatauráeiájával kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a jogtudomány ellenforradalmi elmélet* tudtommal annyira sohasem alázta meg megát, hogy a terrorcselekményeket, az u.n. különítmények attrocitásait megkísérelte volna elméletileg támogat«!, illetőleg igazolni, amire a német fasizmus a Sohm-féle tö eggyilkosnág alkalmából a Führer személyőbeá összpontosuló igazságszolgáltatási hatalom szégyenteljes elméletével tett kísérletet*. Hálunk a*fe!elŐilen elemekegyéni akciójának" minősítés volt a legeuf©misztikusabb álláspont, amit nyíltan hirdetni mertek, ezt is rendszerint a felszámolásnak sürgetése kapcsán. Viszont azt is meg kell állapítani, hogy ezeknek az attroeitápoknak a felszámolása végül sem belső okokból, a vezetők önkéntes jobb belátásom jutása folytán követkozettfc be, hanoin egyfelől & munkásosztály kezdemény esésére megvalósult bojkott, másfelől a nyugati nagytőke hitelmegtagadása folytán. Az utóbbi meg is találja a magyarázatát abban, hogj a gyarmatosító imperialista tőke a bizton© g bizonyos fokát ie kívánta magának. Hasonló okok játszottak közre legalább jó ideig az igazságszolgáltatási álcázásban /3. old./