Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

- 25 ”a nép tudatában, illetőleg a népet képviselők tudatában,_ lelkiismeretében" megvolt szokásjogról beszólt - a feudális osztályviszo-nyok, a jog osztály jellege mellőzésével /Jog- és Alkotmánytörténet. A magyar történetírás uj utjai•2dj.o./ Nem tudok viszont a kritikában elmenni odáig, mint^barlos professzor, ho,_y t.i. a birált széllemtörtenet—értékelése— ben a 3Zérzők a magyar jogtörténet sovinizmusának biralatat a szellemtörténetnek akarták volna kisajátítani*

Hogy a birálat leszűkítése milyen torzítást eredményez, azt Bónis Dzsingisz kán .ismertetésének túlzott szerepeltetése mutatja. Maga a kritika helyes és égyet értek vele, de ez széles felfogásnak volt része Bónisnál. Rontja a kritika értékét, hogy nem esik szó Mályus Elemér, Vácsy Peter, Beér József történeti és elméleti fejtegetéséről a kora- középkori magyar királyság jellegével kapcsolatban. Mzek sokkal exponáltabb tanulmányok^ideológiai szempontból^is, < ^ viszont Eckhart Ferenc és Bónis György jogtörténeti targyala- s/ban -ezekhez alaposan igazodtak* Ennek az egész allamszem— léletnek Molnár Erik már a felszabadulás előtt megjelent történeti munkájában helyes marxista kritikáját megadta.

Ki szeretnék térni arra is, hogy a szellemtörténet marxista bírálatánál a marxizmusnak áx még következetesebb alkalmazása lenne szükséges. A cikk historiográfiai részénél több értékelési hibát látok. Sarlós elvtárs a magyar közjogi szemlélet biráléinak dicsérete során megemlékezik Kollár -Ferenc Adámról is, s szerepét Szalay László - véleményével .fémjelzi: Szalay véleménye azonbah valamely tört éneti.személy ről semmiesetre sem lehet megnyugtató alap a marxista értékeléshez, inkább aggodalmat ébreszt. Kern véletlen, hogy Hóman Bálint milyen élesen szembeállítja Horváth .Mihály és Szalay történetírását /i.m. 30-31.old./. Ismeretes., hogy Kollár Ferenc Adám nem haladó célzattal fejtette ki említett bíráló tevékenységét, hanem a habsburg-abszolutizmus adóztatást fokozó törekvéseinek alátámasztására. Kollár a korlátlan uralkodói hatalmat nem általában hirdette a feudális jogokkal szemben, hanem azokkal szemben, amelyek valamennyire gátat vetettek még a Habsburg törekvéseknek. Erre támadt a Sarlós professzortól idézett nemesi felzúdulás. Itt vigyázni kell arra, nehogy arra a vonalra csűsSktmk a 18. század kérdéseinek megítélésében, ahol még a szellemtörténész Eckhart Fe- rend állt egykor. A haladás útja nem a nemesi jogrendszer o- lyan kritikája volt, amit Kollár Ferenc Adám vagy Kerchelich Boldizsár kanonok gyakorolt, hanem csak az az ut, amelyen a nemzeti fejlődés döntő kérdéseivel való foglalkozáson át a nép sorsáig vezetett el. Nem tudok egyetérteni Sarlós elvtárssal Beák Ferenc 1848 szeptemberi javaslatával értelmezésében sem. Ha az események láncolatát nézzük, nem ilyen pozitív Deák Ferenc szerepe,javaslata, mint a baloldal nevében Nyáry Pál által beterjesztett korábbi javaslatnál mérsékeltebb került vitára. Ez a rész tehát - amennyiben szerzője ily bőséges tárgyalást juttat neki - némi korrekcióra szorul. Ezen felül pedig a parasztság problémáját 1848 szeptemberében feltétlenül a nemzeti függetlenség védelmének szempontjából is vizsgálni kell s ebből a szempontból is elítélni az egykori Szekfü-koncepciót. Ebben az időben már a baloldal is félretette követeléseit, Petőfi és Táncsics is a jobbágyfelszabadítás addigi eredményeinek megvédésére hívta fel a népet. A társadalmi fe jlődés és a nemzeti