Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)
1955. május 14.
- 26 függetlenség ügyének helyes összekapcsolásához fűződik az is, hogy Szabó Ervih munkájáról - amelynek részkérdéseiben helyes megállapításait emelte ki Sarlós professzor - meg kellene említeni, hogy lényeges kérdésekben hamis képet ad 1848-ról. ■ * e Végezetül a cikk kritikai hangjának kérdéséhez szeretnék néhány még jegyzést fűzni, kém tartom szerencsésnek Eckhart Ferenc felszabadulás előtti munkásságáról a legret- ■grográdabb elemeket összeszedni és a fasizmus politikájával úgy Összekapcsolni, ahogy a cikkben van. Az itt idézett hir- lapi cikkek és parlamenti beszédek elénktárásával Eckhart professzor ezt'még tarthatatlanabbá tette. Sarlós elvtárs megállapítja itt: "hagy vonalakban ez a mérlege a szellemtörténeti irány aktivitásának a jogtörténelem területén” /kézirat, 10. olá./ Sajnos itt igen elnagyolt vonalakról van szó, amit nem tarthatunk kielégítőnek. Mivel Sarlós professzor szakaiban Lederer Emma legutóbbi historiográfiai cikkére hivatkozott, szeretném hozzátenni, hogy ez a cikk olyan tanulmánnyal vitatkozott, amely hasonlóan elnagyoltan kapcsolta össze a polgári történetirás nézeteit az uralkodó osztály politikájával. Vitabevezető szavaiban a szentkoronatannak a reviziógondolathoz való kapcsolódását Sarlós professzor lényegesen megalapozottabban tárta elénk. A marxista historiográfia továbbá nem mellőzheti a ma is alkotó, fejlődő jogtörténészeink korábbi munkássága olyan pozitív elemeinek feltárását, amely Továbbfejlődésüket megkönnyítették országunk, tudományos életünk felszabadulása után. Ez természetesen részletesebb értékelést igényel, figyelembe- véve az újabb munkásságukban‘fellelhető ideológiai, metodikai maradványok kiküszöbölésének problémáit is. ^Ez a mód - amelyet Sarlós professzor mellőzött3- szerény véleményem szerint" jobban lelkesítené érintett tudósainkat a marxista módszerek még következetesebb alkalmazására, korábbi hibás nézeteik őszintébb felszámolására, a kritika helyes részének komoly elfogadására. S á marxista historiográfiának nem u- tolsó sorban ez is feladata.
