Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

- 16 //

kczt^nierész tettnek számított a szellemtörténeti irány fellépése 1931-ben. Ez az irány helytelen világnézeti’ alapból, a német idealizmus ■ történetfelf ogásából indult el. Hiszen Marx^és Engels már egy évszázada a spekulativ filozófia régi illúziójának nevezték azt a tanitást, hogy^a"szellem uralkodik a történelemben." /A német ideológia 77./ Ee az adott történelmi'helyzetben a szellem- történet ^meghirdetése mégis haladást jelentett. Gyökerében megtámadta a magyar sovinizmus áltudományát és különösen két pontban szedte izekre tanításait. Hagy nyomatékkai mutatott rá állam- és jogfejlődésünk e .yetenes összefüggéseire és legközelebbi rokonait a cseh és lengyel fejlődésben találta meg, amelyektől a soviniszta _Horthy-rendszerben még tudni sem volt szabad. Másrészt metsző bírálatnak vetette alá a szent korona tanával ü— zott szemfényvesztő játékot és sürgette, majd meg is valósította ennek a politikai elméletnek az adatokon alapuló, kritikái'megvizsgálását. Érthetőj $ogy ezek a megállapítások szentségtörésszámba mentek és a "müveit" közvélemény rendkívüli felháborodását váltották ki."

Eszel kapcsolatban kettőt kell megjegyezni. Az egyik, hogy amit a jegyzet a "szellemtörténeti irányról" mondott, az nem akarja az 1931-ben meghirdetett jogtörténeti irányzatot teljes egészében haladónak nyilvánítani. ‘Szembeállítja ezt a Wenzel és Hajnik által elkezdett, Timon könveiben végletesen kiélezett feudális-imperialista iránnyal s ennek megtámadásában, izekre szedésében tulajdonit neki bizonyos pozitiv jelentőséget. A másik, hogy a jegyzet eredeti szövegében "szellemtörténeti irány" helyett Eckhart Ferenc neve szerepelt. Mesterem ás egyben a*jegyzet szerkesztője, szerénységből kihúzta a nevét és igy került bele a kifogásolt részbe a félreérthető és félremagyarázható "széliemtörténeti irány" kifejezés. Ami pedig Eckhart Ferenc működését illeti, ezt továbbra is relative haladónak kívánom tekinteni.

Ezt bővebben megindokoltam egy 1954. márciusában befejezett cikkemben, melyre még visszatérek. Itt csak Fogara- si elvtárs szavait emelem kis "Óvnunk kell a jogtörténészeket attól, hogy a mai idők szemüvegén át nézve, lekicsinyeljék azokat a viszonylag haladó mozzanatokat, a— melyek nálunk a feudalizmus jogfelfogása^elleni harcban felléptek. Igaz, hogy a marxizmus fellépése után minden nem marxista elmélet világtörténetileg nézve lényegileg reakciós. Ee hazai különleges elmaradt viszonyaink között bizonyos ideig, bizonyos értelemben és bizonyos fokig még a pozitivizmus is haladást jelentett a^legsötétebb egyházi feudális, konzervetiv és reakciós felfogással, jogelmélettel szemben." /Filozófiai előadások és tanulmányok, Bp. 1952. 135./

2./ Ez átvezet a feltett második kérdéshez. Helyes-e Sarlós elvtársnak az a beállítása, hogy a felszabadulas előtti jogtörténelem, sőt az egész magyar történettudomány azonos a szellemtörténettel? A választ hadd adja meg két marxista történetiró Andics Erzsébet 1949. /és nem 1947l/ március 27-i beszédében, melyet az eloadmany

3. lapján idéz, mindenütt az"ellenforradalmi történet-