Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 7.a.53.)

1955. május 14.

' I i ■ f. 0

Írásról*' vagy a "hivatalos magyar történetírásról** beszél, jól tudván, hogy a Horthy-korszak historikusai különböző iskolákhoz tartoztak:# /Századok 1949. 1-18/. Ugyancsak 6 j 1953* decemberében, a Századok kibővített, szerkesztőbizottságának vitaülésén, egyébként fülem hallatára, a következőket mondotta: "iíem szögeztük le, nem rendeztük nézeteinket, az egyes történeti iskolákat egészükben nem vertük kritika alá és ezért nem tudtuk elég melyen és alaposan ielfedni szakai a hibákat .... Azért, mert nem vettük regi történetírásunkban kritika alá azt,- ami rossz, nem választottuk el ^ attól, ami jó, nem tudtuk a pozitív hagyományokat sem a szükséges mértékben átvenni. Hem differenciáltunk eléggé, a régi történetirást csaknem globálisan elvetettükj a konkollyal kitéptük a tiszta búzát is.*1 És -alább ezt i-rj-a: "Fel kell dolgoznunk kritikusan az egyes történelmi iskolákat"/Századok 1954. 186-187/. *

Ezt az útmutatást követte - említett kéziratom mellett - Sándor Pál vitacikke *'A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájáhöz" cimmel. írója, akinek pártosságát bizonyára Sarlós elvtárs nem fog ja kétségbe vonni, általában megállapítja, hogy az ellenforradalmi korszakban a historiográfia a reakciós rendszer szellemi kiszolgálását tekintette főfeladatának s a tények igazságára kevésbbé ügyelt.

"Ennek az irányzatnak az eluralkodása természetesen nem egyféleképen, nem valami szemléleti sablon szerint, hanem a hazai történetirás egyes, különösen szellemtörténeti és pozitivista irányzatának sajátosságai szerint nyilatkozott meg. Es a pozitivizmus a szellemtörténettel szemben tudott felmutatni részeredmény eket ." /Századok 1954”. 388.old"./ Ezután foglalkozik Szekfü Gyula programadó szellemtörténeti cikkeivel, melyek a huzsas években jelentek meg, majd külön szakaszban a művelődéstörténeti Iskola 552axi±ixumaixa± pozitivizmusával. Ennek az -utóbbinak értékelését idéznem kell:

"Á Domanovszky—iskola munkásságának áttekintésénél nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a "tanulmányok" pozitivista módszere - amely ... nem zárta ki a szellemtörténeti beha- tásokát -'"eles Uontraszként jelentkezett a Szekfü-féle ultraszellemtörténeti irányzattal szemben ... A Szekfü féle szellemtörténet és a Domanovszky-féle pozitivizmus, igaz egyaránt a polgári történetirás irányai és igy közös osztálygyökerük és igy ebből eredő közös szemléleti korlátáik voltak, de bizonyos mértékig - a polgári történetirás keretein belül - szemben is állottak egymással. Domanovszky Sándor és tanítványainak jelentős munkássága, a félfeudális-polgári történelemszemlélet és az ehhez tapadó pozitivista módszer minden korlátozottsága és erőtlensége mellett is - ideológiai elleni állás volt a gazdaságtörténetnek a szeliemtőrtenettéT valo~~ elárasztásával szembenT” Éztaz' ellenállást nekünk is látnunk kell és az adott körülmények között figyelembevéve, részeredményeit ^meg is kell becsülnünk. Uem véletlen, hogy a Domanovszky Sándortól elindított és általa irányított "Tanulmányok" valóban útszakaszt nyitottak meg polgári agrá.rt őrt énét Írásunk fe^lociggében." /Századok 1954. 393./ Hangsúlyozza végül, hogy

i'ü ° ° ’ elsősorban német szellemtörténeti -iskola erős nyomokat hagyott a.Domanovszky sorozatban is, s ezért az irányzat negativ értékelése mellett foglal állást./u.o.401,404./;- 17 .. - • I