Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. november 28.

Io MÖRA MIHÁLY egyetemi tanár a nő névviselésével kapcsolatban indokoltnak tartja Mikos elvtárs nézetét, különösen abban az esetben, ha gyermek származott már*a házasságból. A nő névviselése nem egyszerű kérdés. Itt beleütközhet a törvény a nép hagyományaiba. A falusiak /és pedig itt kötődik a legtöbb házasság/ nehezen szoknának hozzá, hogy az elvált asszony ne viselje férje nevét.

Az orosz jog gyakorlata nem egészen világos élőt te. Most tudta meg, hogy az orosz jogban a nő névviselése már régen olyan rendszer szerint történt, mint ma.

Ezt a régi rendszert töltötte meg demokratikus tartalommal a szovjet törvényhozás.

az erkölcstelenség tényének megállapitása a Pp.

9.§-a alapján a fegyelmi hatóságokat nem kötelezi ténymegállapításra. A 9.§x abból indul ki, hogy a büntetőjog kérdésétől mereven elválasztható. A gyakorlatban nehezen lehet ezt szétválasáani. A fegyelmi hatóság az erkölcstelenségre vonatkozó tényeket állapit meg. Ni- zsalovszky professzor megállapitása annyiban helyes, azt úgy indokolja, hogy az erkölcstelenség nem ténymegállapítás. Ezt csak alkalmul hozta fel példának, iiogy a 9.§, nehézségeire rámutasson. De a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül más bíróságok megállapításait sem.

NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár válaszol az egyes hozzászólóknak:

Mikos elvtárssal már egy évtized óta haladnak párhuzamosan és az idő alatt egyszer sem törekedtek egymás álláspontjának megdöntésére. Ezúttal Mikosnak kényelmesebb helyzete van, mert mögötte törvények határozott megnyilatkozása áll, mig ő ezzel ellentétes álláspontra jutott törvényes támogatás nélkül. Az Alkotmány azonban ő mögötte áll.

A házassági bontóperek esetében örül annak a nagy anyagnak, amelyet hozzáfűztek areferátum anyagához. Ennél nem is volt vita. Nem találtak lényegbevágó eltérést a törvénytől. Dicsérőleg nyilatkozik a megyei bíróság gyakorlatáról, ádekes azonban - mondotta - hogy a vita során a névviselés kérdésében, amelyek csak mellékesen vetett fel, többen az ő véleménye ellen foglaltak állást. A nő névviselése a nők egyenjogúsításának teljes és következetes megvalósítása. A nő névviselése ne árulja el, hogy a régi házasság hogyan végződött. Ugyanaz a szabály érvényesüljön, mint a házasság esetében, hogy ha házasság minden jogi hatását megszüntették a válással, szűnjék meg ez is. Az volna a legjobb megoldás, ha a névviselés nem árulna el semmit a nő múltjából.

Névai elvtárs azt mondta, hogy máshol nincs^ meg az a szokás, amely nálunk fennáll a nő névviselésével kapcsolatban. Ezt megcáfolja, mert Sve^cban is van példa erre a rendszerre. Felmerül az a kérdés, hogy vájjon a múltból megmaradt előítéletek elleni küzdelemnek a legalkalmasabb eszköze, ha az előítéletekkel egyenlőre kiszolgálják vagy akadályokat állítanak. Ha