Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. november 28.

- 7 4 O

pontja, hogy ha a férj nem tiltakozik ellene, akkor a feleség megtarthatja férje nevét a bontás után is. Fel kell vetni azt a lehetőséget is, hogy mi történjék akkor, ha a feleség kérte és meg is kapta a névviselés jogát, viszont később a férj a szocialista erkölccsel ösz- sze nem egyeztethető magatartást tanusit, kérheti-e ez esetben a feleség, hogy volt férjét fosszák meg annak a névnek viselésétől, amelyet ő is visel? Erre az eshetőségre is gondolni kell, éppen ezért a névviselés vonatkozásában hozandó döntés alapos megfontolás tárgyát kell, hogy képezze*

PATRIÁSZ ISTVÁN ügyvéd az általános bontő okok kialakulásához kiván hozzáfűzni, mint ügyvéd megjegyzést, mert gyakorlatában ezzel sokszor találkozik* Bizonyos tények megjátszásának a veszélye igen gyakran előfordul, ezekkel szemben nagyon nehéz fellépni és csak bizonyos gyakorlat és érzék segit ahhoz, hogy ezeket észrevegyük és küzdeni tudjunk ellenük* ^bben a vonatkozásban sok függ az előkészitő eljárás lefolytatásától* Az előkészítő eljárás során megállapítható, hogy van-e a bontásra komoly ok vagy sem, de az nem tűnik ki, hogy ár- demes-e a házasságot folytatni. A liráknak sem idejük, sem más lehetőségük nincs arra, hogy foglalkozzanak a felekkel, meggyőzzék őket arról, hogy kérelmük esetleg nem indokolt. Nem régiben egy szovjet^iró könyvét olvasta, innen tudja, hogy a feleket a biró hosszú beszélgetés során igyekezett meggyőzni arról, hogy nincs szükség házasságuk felbontására, többször meglátogatta őket, mig végül is eredményre vezetett fáradozása, ^rre kellene törekedni nálunk is, és akkor nem fordulna elő, hogy bíróságaink Ítéletéből igen gyakran hiányzik a bizonyító erő. Nem tudják a feleket meggyőzni arról, hogy házasságokat nem lenne feltétlenül szükséges felbontani; a bíróságoknak tehát helyes lenne azt a célt szem előtt tartani, hogy meggyőzőbb erővel, nagyobb ráhatással foglalkozzanak a felekkel és Ítéleteiket ne gépiesen, hanem a- lapos megfontolás és az ügy komoly áttanulmányozása, megismerése után hozzák. A különilleték kérdésében Beck professzornak az a megállapítása, hogy az Ítéletet nem adják ki a feleknek a különilleték befizetése nélkül, nem helytálló, ez ma már túlhaladott álláspont. Az anya- könywezetővel közölni kell a házasság felbontását, tehát az uj házasság kötésének ez nem kepezi akadályát.

A névviselés kérdésében nem osztja Nizsalovszky álláspontját, mert eleve helytelennek tartja, ennek eredményét, hogy a gyermekek más nevet viselnének. A gyakorlatban többször előfordult, hogy a második házasságából özvegyen maradó feleség kérte, hogy első férje nevét viselhesse, természetesen erre nincs lehetőség. Az apaság megállapításának kérdésében nem tartja helytelennek azt a perspektívát, amit Nizsalovszky felvet. Véleménye szerint az lenne a helyes döntés e kérdésben, hogy az anya kérésére az apát meg kell állapítani. A Szovjetunióban az is közrejátszott az apaság megállapításának eltörléséhez, hogy a nagy terület, hatalmas távolságok megnehezítik a kérdés helyes elbírálását és megváltoztak már