Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. november 28.

- 1 VILÁGHY MIKLÓS dekán megnyitja a tanácsülést, üdvözli a bírói kar megjelent képviselőit, Pólay Elemér szegedi egyetemi tanárt, Patriász Istvánt, az ügyvédi munkaközösség kiküldöttét, a hosszú betegségéből felgyógyult Marton Géza professzort, valamint az MNDSz képviselőit. Majd megkérdezi Nizsalovszky Endre professzort, van-e valami megjegyzése a vita megkezdése előtt?

NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár elejét véve annak az esetleges megjegyzésnek, hogy a családjogi törvénykönyv javaslatának nem minden részével foglalkozik, hanem csak egyes kérdésekkel, közli, hogy ez tudatosan történt, csak néhány, leglényegesebb kérdést fog át tanulmánya, mert különben a tanulmány igen terjedelmes lett volna. A különilleték kérdésére nézve a Legfelsőbb Biróság gyakorlata tárgytalanná tette a végső konklúzió levonását, mert a kialakult egységes állásfoglalás szerint a különilleték kiszabásának mértékét és egyáltalán annak alkalmazását azok irányában veszik igénybe, akik a házasság intézményét nem tartják tiszteletben. Az örökbefogadás kérdésében kifogásolt egy megyei birósági gyakorlatot, az azóta átvizsgált több hasonló tárgyú Ítéletből megállapította, hogy az említett eset csupán elszigetelt jelenség volt.

MIKOS FERENC a vita előtt azt a kérdést teszi fel, hogy az átvizsgált Ítéletek válogatás eredményei, vagy egy meghatározott időből valók?

NIZSALOVSZKY ENDRE egyetemi tanár közli, hogy 1953«január^1-től szeptember végéig vizsgálta át a rendelkezésére bocsátott anyagot.

MIKOS FERENC szerint, akik a gyakorlatban foglalkoznak családjogi perekkel, hálával fogadták a tanulmányt, mert nagy segítséget jelent a további munkájukban. A Legfelsőbb Biróság legközelebbi szakmai értekezletének tárgya épen ezért e tanulmány megvitatása lesz. Megjegyzéseit elsősorban azokra a tételekre korlátozza, amelyekkel nem ért egyet, de ezzel egyáltalában nem akarja kétségbe vonni a tanulmány értékét. Az átvizsgált 130 Ítélet a biróság munkájának kb. egy havi anyagát képezi. Nizsalovszky által megvizsgált időben kb. 5oo ítéletet hozott a biróság. Ilyenformán a problémáknak nagyobb tömege vetődik fel előttünk. Nizsalovszky figyelmét elkerülte viszont az a körülmény, hogy az 1953. évi Csjt. hatályba lépése előtt a 49-es törvényeket kellett alkalmazni, tehát a felhozott eseteknél sok Ítélet a régi törvények alapján hozatott. - Nem tartja helyénvalónak azt az aggályt, hogy a járásbíróságnak, mint elsőfokú bíróságnak ítéletét a felsőbbfoku biróság nem változtatja meg. Nincs alap arra, hogy megállapítsuk, hogy a felsőfokú^bíróság ugyanazt a gyakorlatot folytatja, mint az elsőfokú bíróságok. Az elutasító Ítéletek aránya kb. lo °/o— ra tehető a vizsgált anyagban. Ennek átmeneti jellegű okai vannak. A szeptember Is október hónap folya-