Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. október 31.
22 tanult, úgy látja, hogy Kádár elvtárs ezt a javaslatát eléggé felületesen tette meg. Sok mindenről beszélt, de az egész ^munkán az látszik, hogy az utolsó pillanatban készült és az egyéni foglalkozás módszereinek beható, sokoldalú elemzését nélkülözi. A legjobb ott, ahol a legszemélyesebb tapasztalatokról szól. Ez olyan, ami mindenki számára tanulságos. Egyetért Beér elvtárssal, azt gondolja, hogy a tartalmi hibák közül ki kell emelni, hogy nem helyez elég súlyt a tanszékvezetőnek a feladataira. Arról van szó, melyek az eredményes nevelés eszközei. Az a véleménye, mintha nem volna elég világos az egyéni foglalkozás tekintetében, hogy az a tanszékvezető egyéni munkáján múlik elsősorban. Az egyéni foglalkozás maximális tömegét a tanszékvezető folytatja. Az egyéni megbeszélés nem mindig az ünnepélyes behivás, hanem a tizperc- ben elfogni a hallgatót. A tanszékvezetőn múlik, hogy a tanszéke hogyan dolgozik. Nem lehet abból kiindulni, hogy a gyakorlatvezetőnek ezt - azt kell csinálnia. Világos, hogy a gyakorlatvezetőnek még szélesebb alkalma van az egyéni foglalkozásra, a döntő súly mégis a tanszékvezető munkájáh van. Egyetért Beér elvtárssal*abban, hogy a tanszékvezető egyéni foglalkozásokat részben a legjobbak tovább ösztönzésére, a velük folytatott beszélgetésre kell forditani. A másik ilyen kategória, hogy a leggyengébbek felé kell irányulni az egyéni foglalkozásnak. Nem szabad átengedni ezt a területet a gyakorlatvezetőknek. Beér elvtárs arra a veszélyre figyelmeztet mintha olyan jelenségek lennének, hogy túl sokat, több oldalról foglalkoznak a hallgatókkal, ami zavart csinál. Egyetért azzal, hogy ilyen veszély van, ez reális. Az a tapasztalat, hogy a Kar általánosságára ez nem áll fenn. Általános jelenség, hogy keveset foglalkozunk egyénileg az emberekkel. Nizsalovszky elvtársnak válaszolva: müvészet-e az egyéni foglalkozás? A nevelés területén nagy szerepe van a tehetségnek, nagyobb szerepe, mint más mesterségekben. Az oktató rátermettsége, egyénisége vezető szerepet játszik ebben, de nem hangsúlyozza a nevelés művészet jellegét, mert a fiatal oktatók irányában ez bátortalanig Minden képesség fejleszthető. Mindenkinek meg vannak a határai, hogy mi jön ki belőle, de megtanulhatunk nevelni, tapasztalatcsere utján elsajátíthatjuk a legjobb módszereket. “Jobb ha nem vagyunk ott megbeszéléseken». Ezzel nem ért egyet. Jó ha ott vagyunk. Nagyon jó, ha megtaláljuk az élő kontaktust. Az eddigi tapasztalatok nagyon jók. Sikerült olyan levegőt teremteni, a- melyben a hallgatók elmondották a véleményüket. Még abban a vonatkozásban is, hogy a munkáját birálták a professzornak. Elismeri azt is, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor az oktató azt mondja, hogy ne legyenek folyton a hallgatók nyakán. Nehéz kérdés még a tanárok bírálatának a kérdése. Buzditsuk-e, vagy ne a hallgatókat a bírálatra? Ez elvileg és gyakorlatilag is nehéz kérdés. Álláspontja szigorúan egyéni vélemény, buzdítani szokta a hallgatókat. Kéri a hallgatóktól, hogy bíráljanak. Konkrét esetben Hajdú elvtárssal együtt nyilvánosan a IV.évfolyam gyűlésén
