Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. október 31.
kálták. Ez nem mesterség, hanem művészet, ehhez érzék kell. Ennek kifejlesztésére alkalmas a pedagógiai szaktanulmányok végzése. Többször megismételt javaslatát most is ismétli, tapasztalat alapján, hogy gondot kell fordítani arra, hogy a jövő oktatói kiképzése során a pedagógiai tanulmányok is helyet kapjanak. Két és fél évtizeddel ezelőtt kezdett az egyetemen tanitani és ki- nos volt a bizonytalanság, amit akkor átélt, hogy tud-e tanitani, vagy sem. A részletekre kevés a megjegyzése. A 2.oldalon felveti Kádár elvtárs, hogy az oktatónak részt kell venni a hallgatók gyűlésén. Ezt nem lehet komolyan venni, mert ha ő a II.évesek minden összejövetelén részt akar^ venni, az nagy időveszteséget jelentene. A hallgatók részéről a fesztelen megjegyzések megtételét megnehezítené, ha jelen lennének azok is, akikre megjegyzést tesznek. Az összejövetelek egyes részein nem lenne helyénvaló a megjelenés és a hozzászólás. A 4.oldalon a hallgatóval való egyéni beszélgetést kodifikálja. Ez nem helyes. Minél fesztelenebbnek kell lennie ennek. A II.éves hallgató, aki Kádár elvtársnak odaadta a cédulát, értelmes gyerek lehet, mert nála is ad ilyen cédulát. Ennek még van előhye. A cédulára azonnal válaszolni lehet, beillesztve az előadás további menetébe. Ez ösztönző a hallgatók részére. A következő óraszünetben ott marad a hallgatók között és a felvetett témára az előadás keretében ki szokott térni, ha abba bele lehet illeszteni. Ez nem rossz módszer, összemele- gedésre ad alkalmat a hallgatókkal. Oda vezet, hogy saját kezdeményezésből felkeresik a professzort az érdeklődésükkel. A kiválókkal való foglalkozás módszere, hogy felhivta a hallgatókat arra, akik többet akarnak olvasni, mint a kötelező, az jelentkezzék. Olvasnivalókat osztott ki. Máefél hét múlva sorkerült az első összejövetelre, sokan elvégezték a neki kijelölt nem terhes munkát. Az első ilyen jellegű összejövetelnél 2-3 ember fog olvasmányáról beszelni. Ez megsokszorozása az olvasmánynak. Ebből ki fog alakulni a tanszék, a tárgy iránti érdeklődést tanusitók köre. A 4.oldallal kapcsolatban az a tapasztalata, hogy a hallgatók a legtalálóbb kritikusok, akik a célba találnak. A hallgatók kritikája a félhomályban van. Ha a hallgatók hallják a kritika helyénvalóságát, esetleg a mesterségesen kitenyésztett kritikai megjegyzések nem helyes irányba terelik azt, akit megbiráltak. Biráljanak . a hallgatók különösebb ösztönzés nélkül. Egyetért Kádár elvtárssal az egyéni foglalkozásnál az anyag bevágásának a tekintetében, ezt a rendszert meg kell szüntetni. A tanszékek nem paukoló intézmények. A hallgatók részére a tulságba menő támogatás és segítség, nem mindig eredményes. VILÁGHY MIKLÓS dékán szerint azzal tisztában kell lenni, hogy a referátum legfeljebb a kezdete lehet annak az‘ erőfeszítésnek, hogy a nevelés és oktatás intenzivebb módszereit kidolgozzuk, de nem nagyméretű eredmény. Véleménye, hogy ebből az elaborátűmből nem sokat
