Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. szeptember 26.

- 3 módszertani utasításokat ás akkor láthatnánk, milyen hatalmas anyag gyűlne össze. Ebből tudhatjuk, hogy menynyi mindenre kell az oktatónak munkája közben ügyelnie,

A referátum olyan gondolatokat vet fel, amelyeket a tanárok eddig is kötelességüknek éreztek. Beér elvtárs referátuma azokat a módszereket, amelyeket eddig is használtak, helyesen állitja az uj cél szolgálatába, de úgy látja, hogy a hallgatók szabadidejének felhasználását akarják korlátozni. Pedig a szabadidőnek szabadidőnek kell lennie. A kulturális igényekkel k apcso latban nem annyira az a feladatunk, hogy az igényeket kielégitsük, hanem az, hogy fejlesszük az igényeket. A kultúra az é- let napos oldala., annak tetszeni kell. Nem lehet tölcsérrel a fejébe tölteni a kultúrát senkinek. Pl. a saját tapasztalata alapján tudja, hogy a kötelező olvasmányokat alig olvassák. - Vannak azonban aggálytkel tő körülmények. Mi nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a hallgatók létszámán belül emelkedik a munkás-paraszt származásúak aránya. Örömmel látjuk azt is, hogy meg tudnak felelni a tanulmányi követelményeknek. Kárdás, nem követelünk-e sokat, ha ezt a munkájukat kevésnek találjuk és még többet kivánunk tőlük? Másik aggály, hogy ha az oktató munkában és a fiatalsággal való foglalkozás során nagyon kihangsúlyozzuk a kulturáltságot, határvonalat fogunk húzni a kulturáltabb és kevésbbé kulturált rétegei között a hallgatóknak.

Gondoskodni kell arról, hogy az egyetemi tanításba beillesszünk olyan kollégiumokat, amelyek a kulturális igények felélesztésére valók és azt kielégítik. Természetesen kultúrából nem lehet vizsgáztatni. De olyan előadásokat kell tartani, amelyekből se vizsga, se beszámoló nincs, .amelyeket a hallgató élvezettel hallgat. Ez okvetlenül sikerül, ha jól választjuk meg az előadót és a hallgatók előtt népszerűvé tesszük az előadások hallgatását. Az irányitás és segitaég az igények kielégitése irányában mindnyájunk feladata. Szükséges, hogy a hallgatóknak legyen idejük a kulturális szükségleteik kié légi tésére és ez ne kerüljön pénzbe. Ezt azonban senkire sem lehet rákényszeriteni. Helyesli a referátumban felvetett eljárási módokat, de nem szeretné azt parancsokként felfogni az egyetemi dolgozók irányában. A hallgatók felé sem az oktatás egy uj fejezetét jelenti, hanem azt} hogy ránevelik őket a kultúra szeretetére, arra, hogy úgy foglalkozzanak a kultúra kérdéseivel, hogy az nekik örömet okozzon.

MARTONPFY KÁROLY egyetemi tanár véleménye szerint a referátum nagyon részletes volt, csaknem minden kérdésre kitért. A felvetett javaslatokat elfogadhatónak találja. A kivitelezésben azonban nem ért egyet Beér elvtárssal. A klub kérdése már régi kedves problémája Beér elvtársnak, még dékán korából. Mondhatná, hogy az oktatók szinte atomizált állapotban vannak az egyetemen belül.

Szeretné felhivni a figyelmet arra, hogy a szak- érettségisekkel külön kellene foglalkozni. Nem szabad