Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)

1953. október 31.

mert a termelési viszonyok az egész feudalizmus korszakában nem változtak. Termelési viszonyok alatt a termelő- eszközök tulajdonát értjük és ezekre vonatkozólag változás ebben a korszakban még nem állt elő. Most jelent meg a XIY.század jobbágyságának történetével kapcsolatos tanulmánygyűjtemény, amelyben a termelési viszonyok változásáról egy szót sem találunk, csupán adatok felsorolását, anélkül, hogy termelési viszonyok változására utalás történnék. Ez nemcsak azért van igy, mert nincsenek forrásaink ezzel kapcsolatban, de nem is igen lehetett változás a XV.-XVI.századig, amikor a majorsági gazdálkodás kezdetét veszi, ami valóban a nagyobb fokú robotot hozta magával, ez pedig előidézte a jobbágyfelkeléseket. Ezzel azonban a jegyzet is foglalkozik. A termelési viszonyoknak egyedüli változását a nagy birtok kumulációja folytán tapasztalhatjuk. Ha osztályharcról beszélünk ebben az időben, nem a jobbágyság és földesurak közti osztályharcról van szó, hanem a kisebb nemesség, a kis- és középbirtokosok harcáról a nagybirtokosok ellen.

A jegyzetben erről bőven esik szó. Nem helyeselhető az a megjegyzés, hogy sokat foglalkozunk a feudális nagyurak egymás elleni harcával es nem nyilvánul meg a jegyzetben az a fontos szempont, hogy mindez milyen hatással volt az események menetére,, a nép állásfoglalására. Feltétlenül szükséges a nagyurak személyes ellentéteivel való foglalkozás, mert ők vezették az országot, tehát az ellenük való még nem nyilt fellépés az, amiről beszélnünk kell. Az Aranybullát úgy adjuk elő, mint az osztályharc eredményét a nagybirtokos osztállyal szemben. Nagy Ahdor Bónis szemére veti azt is, hogy a hagy- urak szereplését tünteti fel a történelem mozgató erőinek. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt,^ hogy a jogtörténetnek nemcsak oktató, hanem nevelő célzata is van. Valóban beszélünk hazafiságról és haladó hagyományokról, de másképen hogyan juttassuk kifejezésre Hunyadi, Károly Róbert nagyságát, ha nem emlékezünk meg róluk részletesebben, ha nem tárjuk fel azokat az érdemeiket, hogy a tömegekre támaszkodva hozták törvényeiket és figyelembe vettek a nép helyzetét, elnyomatását, amin segiteni akartak. Helytelen lenne, ha a jegyzetben állandóan a termelő erők változásából vezetnénk le a történelmi eseményeket. A termelő erők változása külön fejezetben van tárgyalva és akkor épitenénk légvárakat, ha az egyes intézmények ismertetésénél belemagyráznánk a termelő erők fejlődését. Nagy Andor Bónis szemére veti azt is, hogy uj- kantiánus nézeteket vall, holott valószinüleg Bónisnak igen kevés fogalma van arról, hogy mi is az az ujkantiá- nizmus. Kárhoztatja a leirásos módszert is és azt mondja, hogy harcos kritikával kell élnünk. Hogyan kritizáljuk

I.Istvánt, vagy Mátyást, aki a jobbágyokat jobban megterhelte, ahogyan azt Molnár Erik kimutatja; most emiatt szidni kellene őket? Nincs megfelelő forrásanyag, amelynek alapján úgy lehetne tárgyalni a középkori feudalizmus történetét, mint az újabb és legújabb korban. Egyéb-, ként Nagy Andor igen értékes munkát végzett, bár vannak olyan területek, amelyeket nagyobb felkészültség nélkül vesz tárgyalás alá, de nem is lehet kivánni tőle, hogy