Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. október 31.
- 3 mi az, amit az előadd annak tekint. Az objektivizmus ugyanis nem gyűjtőfogalom az összes burzsoa filozófiai irányzatokra nézve. A klasszikusok megállapitása szerint is helyes, ha egy gazdag anyag feldolgozásátah igyekszünk elhatárolni magunkat és ennek az elvnek alkalmazása véleménye szerint ez esetten is helyes lett volna. Az előadó nagy munkájának értékét emelte volna, ha keveset- tet, de azt mélyetten dolgozta volna fel. Sok fontos szempontot nem világit meg eléggé mélyen, nem részletezi kellőképen álláspontját, csak egy-egy kiragadott mondattal igyekszik véleményét igazolni. Éppen ezért kicsit eklektikusán hat helyenként mondanivalója. A Moór Gyula és Horváth Barna között lezajlott vitában pl. nem az volt a lényeges, hogy vádolták egymást és személyi ellentét volt közöttük, hanem, hogy tanításaikban is lényegesv különbségek voltak. A felszabadulás utáni időkből is sok érdekes példát emlit meg az előadmány, de itt a gazdasági irányoknak a társadalmi helyzetbe való beállítását kellett volna kihangsúlyoznia és nem a történelmi egymásutániságot. Azzal kapcsolatban, ami az előadmányban reá vonatkozik nem tud állást foglalni, mert a referátum nem mondja meg, hogy mennyiben volt burzsoa objektivizmus a Szabó Imre cikkéhez irt hozzászólása. Nagyon érdekes lett volna, ha Nagy elvtárs a két cikket a maga egészében vizsgálja és ilymódon teszi vita tárgyává. Összefoglalóan nagyon komoly munkának értékeli az előadmányt,mely az aspiránsvezetés szempontjából is jelentős, megmutatván, hogy e téren milyen fontos feladatok állnak előttünk. egyetemi tanár ECKHARI FERENC/csatlakozik Vas elvtárs azon megállapitásához, hogy az előadó igen komoly munkát végzett, de hibának minősiti, hogy olyan kérdésekkel is foglalkozik, amihez még nincs megfelelő képzettsége és elmélyülése. A maga részéről arra a területre akar kitérni, ami a magyar állam- és jogtörténet jegyzetével kapcsolatban felmerült a referátumban. Bár a birálat a Bónis által irt jegyzetrésznek szól, mégis az a régi mondás jutott az eszébe az egyszeri anyósról: szólók a lányomnak, hogy a menyem is értsen belőle. Ezen túlmenően, mint a jegyzet szerkesztője kötelességének érzi, hogy közösséget vállaljon Bónissal és a jegyzetre vonatkozó kritikának egy-két tévedésére rámutasson. Hibáztatja Nagy elvtárs, hogy Bónis a jegyzet első részében, amely a középkorról szól, tehát a feudalizmus korának első részéről, szinte légüres térben mozog. MAz események menetét elszakitja a gazdasági viszonyoktól és igy a társadalom története véletlenek halmazatává válik.11 Ez a módszer, amit a jegyzetben annak Írói alkalmaznak, megfelel a szovjet jogtörténeti tankönyv módszerének, ahol szintén az egyes korokba történő bevezetés után egy gazdaságtörténeti fejezet következik. A magyar alkotmányit őrt éne ti fejlődését tárgyalva nem lehet mindig a termelési viszonyokra utalni és azt vizsgálni, hogy az egyes intézmények fejlődésere milyen hatast gyakorolt annál is inkább,
