Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 7.a.52.)
1953. október 31.
kialakulnak, mert csak igy lehet gyújtópontja a kari munkának a tanácsülés munkája, csak igy biztosíthatja a tudományos munka színvonalának emelkedését és eredményességét* A fiatalok is törekedjenek arra, hogy a tanszékvezetők előzetes tájékoztatását megkapják az ülések anyagáról, valamint az ülésen elhangzottakról* VAS TIBOR egyetemi tanár megállapítja, hogy ennek a javaslat megvalósításának az az előfeltétele, hogy az ülések anyagát a tanszékvezetők előbb kapják kézhez. KÁDÁR MIKLÓS egyetemi tanár megjegyzi, hogy a jelen esetben a késedelemnek ő volt az oka. VILÁGHY MIKLÓS dékán minden igyekezetével azon van, hogy az ilyen késések kiküszöbölődjenek. A tanáosülés időpontja előtt 15 nappal kéri az előadóktól, hogy az anyagot leadják, de ezt eddig még egyszer sem sikerült elérnie, technikai vagy egyéb akadályok miatt az előadók az anyagot nem adták le kellő időben. A Dékán ezután megnyitja a vitát NAGY ANDOR aspiráns referátuma felett. 1./ napirendi pont: A burzsoá Objektivismus és az idealizmus elleni harc a magyar jogtudományban. BEÉR JÁNOS egyetemi tanár Nagy Andor előadmányá- val kapcsolatban azt a kérdést teszi fel, hogy az előadó a burzsoa objektivizmus fogalma alá sorolja-e a burzsoa idealizmus összes megnyilvánulásait, mert nem látja pontosan elhatárolva a burzsoa objéktivizmust más burzsoa irányoktól? NAGY ANDOR aspiráns szerint a burzsoa objektiviz- mus, mint osztályok és pártok feletti elmélet általában az idealista tanok legnagyobb zömét magában foglalja o- lyan formán, hogy az idealista tanokat pártok feletti ta- nitásként igyekszik beállitani objektiv igazságként. Az egész burzsoa tudománynak az a jellegzetessége, hogy a tudománytalanságot elkendőzi* VAS TIBOR egyetemi tanár szerint az előadó nagy szorgalommal és sok munkával összeállított referátuma komoly elvi kérdéseket vet fel. A tudományos kutató e kérdéssel kapcsolatban olyan széles anyagot foghat meg a benne buzgó érdeklődés következtében, amelynek az a következménye lehet, hogy nem tudja megvonni a határt az ilyen messzevivő téma tárgyalásánál* Ebből adódnak azok a fogyatékosságok, amelyek megállapíthatók a rendkívül gazdag anyag feldolgozásában. Egyik ilyen fogyatékosságnak tartja, hogy a régi és modern filozófiai irányokat képviselő magyar jogászok mindegyikét tárgyalja anélkül, hogy azok különböző hovatartozását megállapítaná. Egy ilyen téma tárgyalásánál helyes, ha nem is a fogalomalkotás igényével lépünk fel, de mégis megállapítjuk, hogy tulajdonképen mit is jelent a jogban az ob jektivizmus,
