Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

egyaránt - kiemelt fizetségért Báthory szolgálatába szegődött. Vizsgálódásainkat ugyancsak a Veress Endre által közrebocsátott forrásgyűjteményekből, az ebben fellelhető zsoldfizetési listák alapján folytattuk le. A magyar gyalogság már 1576-ban felbukkant Báthory mellett, csatába állításukra már 1577 nyarán sor került. Vadas Mihály, Török István, Rácz Mihály, Nagy Ambrus, Somodi Ferenc, Károlyi István parancsnoksága alatt 530 magyar gyalogos harcolt Danzig falainál.

7 1578 januárjában már 632 főre fizették ki a 3484 lengyel arany (zloty) és 12 garas (groszy) járandóságot. A fizetési jegyzék áttekintésekor azonnal feltűnik, hogy a kapitányok = századparancsnokok bére között ötszörös a különbség. 66 arany/hó maximális juttatásban a Danzignál érdemeket szerző Vadas Mihály részesült, a minimumot, 12 arany/hó, egy újonc százados-kapitány kapta.

8 A tizedesek és közkatonák zsoldjában is hasonló eltéréseket tapasztalunk az ütközetek számától, ill. a csatában mutatott helytállástól, bátorságtól függően. Báthory hívó szavára és a megemelt zsold ígéretére az erdélyi magyarok és a székelyek nagy számban jelentkeztek „fejedelmi katonának". Az első, az 1579-es, Moszkóvia elleni hadjáratba 1238 magyar huszár - a Báthory hadsereg huszár állományának 20%-a - kísérte el a tekintélyes uralkodót.

9 Pontos adatokkal rendelkezünk a király erdélyi gyalogságának 1579-es létszámáráról is. Amíg 1579. január 26-án a zsoldjegyzék 632 főt vett nyilvántartásba, - éppen annyit, mint 1578-ban - addig 1579. május 26-án már 1093 gyalogos katona húzott fizetséget a kincstártól.

1

0 A Vilnónál gyülekező had magyar gyalogsága július hónapban két ezredet alkotott, az udvari és a „transzilvániai" elnevezésűt. Az előbbiben 1024, az utóbbiban 956 fő szolgált. 1579 októberére némileg változott a létszám, az udvari ezrednél 1002, a .,transzilvániainál" 993 fő szerepelt a zsoldfizetési jegyzéken.

1

1 Abban az esetben, ha a királyi (lengyel) gyalogság 5000-es kontingenséről beszélő forrásoknak hitelt adunk, akkor a magyarok két ezrede az összgyalogság 40%-át alkotta}

2 Nem lehet kétségünk afelől, hogy a magyarok a szokatlanul magas zsoldért kockáztatták életüket a livóniai fronton, ellenben a lengyelek, a litvánok, a kurlandiak, a livóniaiak az utolsó Jagelló király, Zsigmond Ágost által elveszített területek visszaszerzésének reményében fogtak fegyvert „moszkvai fejedelem ellen" (moszkovszkij knyaz). Az 1579-es polocki hadjárat előtt latin, lengyel, német és magyar nyelven is közzétett proklamációban (Edictum regium Svirense ad milites Varsaviae, 1579.) minden egyes, orosz hadjáratban résztvevő katona - függetlenül attól, hogy melyik nációhoz tartozott - fellelhette a számára fontos motivációt. A lengyelekben és a litvánokban az elvesztett Livónia visszaszerzésével kapcsolatos revansérzésen túl, egy igen erős bosszúvágy is munkálkodott. Az egy államba egyesült, az 1569. évi lublini unióval megszületett Nemesi 92