Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

ború eszkalálódott, már nem Oroszország - Livón Rend (konföderáció), hanem Oroszország-Svédország és Oroszország-Lengyelország viaskodott a Balti-tenger hegemóniájáért. Még a magyar történészek között is kevésbé ismert az a tény, hogy a konfliktusból egyelőre kimaradt Litvánia 1566-ban Livónia orosz-litván felosztását javasolta Oroszországnak. A Moszkvába érkezett litván delegáció ilyenirányú kezdeményezését IV. Iván határozottan elutasította, a gazdag zsákmányon senkivel nem akart osztozni. A litvánok diplomáciai kudarcának természetes következménye a Lengyelországhoz való közeledés lett, ami 1569-ben a lublini reálunióban testesült meg. A lengyel-litván egyesült állam egyesült ereje ugyanolyan hadi kudarcokat élt meg, mint az 1560-as évek Lengyelországa. A stratégiai fontosságú Nyu^ati-Dvina folyó völgyét (Vityebszk, Polock, Diinaburg/Dvinaburg) Riga kivételével - az oroszok ellenőrizték, Weissenstein (ma: Paide - Észtország), Pernau (ma: Parnu - Észtország) svéd és észt garnizonjai 1573-ban, ill, 1575-ben kapituláltak a támadók előtt. Revei (Reval) sikerrel kecsegtető ostromát 1577-ben maga IV. Iván cár irányította, éppen akkor, amikor az 1576 májusában lengyel királynak koronázott Báthory István Danzig (Gdansk) kereskedőváros engedetlenségét igyekezett letörni. Miután a Danzighoz hasonlóan kereskedelemmel foglalkozó Visztulamenti városok - Thorn (Torun), Marienburg (Malbork), Elbing (Elbiceg) egymás után hódolatukat nyilvánították az új koronás főnek, Báthory joggal várhatta el a legjelentősebb kikötő- és kereskedőváros hűségesküjét. Danzig ellenben megmakacsolta magát, feltételt szabott. Engedelmességi fogadalmát a városi privilégiumok megerősítéséhez és bővítéséhez kötötte. Hiába nyúlt a fegyverekhez, a kényszer eszközéhez Báthory, a város blokádja és az 1577 nyarán erőltetett ostrom nem hozta meg a remélt sikert. Viszont Oroszország baltikumi előretörése, IV. Iván Revei (Reval) és Riga falainál vezényelt ostrompróbái, a király és a város ellentétét a békés megegyezés felé terelték. A diplomáciai tárgyalások 1577. december 12-én sikerrel végződtek. Ezen a napon a danzigi küldöttség letette a hűbéri esküt Báthory kezébe, mire az uralkodói kegy csak négy nap múlva következett. 1577. december 16-i dátumot viseli az az oklevél, amely Danzig augsburgi mintájú kiváltságlevelét elismeri és a király elődök adományait érvényesnek nyilvánítja ki. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy a danzigiak Báthory bocsánatát és jóindulatát 200 ezer arany (öt részletben) lefizetésével, valamint a Danzig melletti Oliwában elpusztított kolostor helyreállításához szükséges 20 ezer aranynyi költség vállalásával nyerték el. 2 Báthory Lengyelország-Litvánia iránti kötelességérzete és elszántsága a későbbiekben is megmutatkozott, igaz, erre királyi esküje és az alkotmány is kötelezte. Az állami egység, a livón háború előtti állapotok helyreállítása 90