Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

temetőnek csak egy részét tudták feltárni.

7 A sírokban talált leletanyag a X. század közepére utal, s erre utalnak a sírokban talált pénzleletek is. Az érmék 925 és 950 közptt kerültek forgalomba, s ez jelentősen meghatározza a temetkezés idejét is. 1904-ben az Almagyar-dombon ugyancsak szőlőtelepítés közben találtak X. századi sírokra. A terület rendszeres ásatását a tulajdonos nem engedélyezte, így csak a leletanyagból tudtak következtetni. Lajosvárosban a Kiskanda-dülőben az 1930-as években került felszínre egy X. vagy XI. századból való kard. Ugyancsak az 1930-as években a vár feltárása során a XII. századi Székesegyház falai között Pataki Vidor XI. századból való másodlagosan felhasznált köveket talált.

s 1959-ben Szabó János Győző és Kovács Béla Eger-Répástetőn a Kőporosi út mellett tártak fel X. századi sírokat, 1961 és 1963-ban pedig a gépállomáson XI. századi temetőt.

9 Ha a temetkezési helyek fekvését rávetítjük Eger térképére, bizonyos következtetéseket vonhatunk le. A szépasszonyvölgyi és lajosvárosi lelet az Eger patak jobboldalán, az almagyari és répástetői, a patak baloldalán helyezkedik el. Ha a patakot a völgyet kettéosztó hossztengelynek tekintjük, akkor ezek a temetők a pataktól lényegében azonos távolságra, a dombhátak peremén találhatók. A földrajzi és állattenyésztői adottságokat figyelembe véve elképzelhető, hogy az itt többé-kevésbé megtelepedett lakosság a feltárt temető és a patak között helyezkedett el. Ha a nomád nemzetségi viszonyokat és temetkezési szokásokat vizsgáljuk, akkor pedig feltételezhetjük, hogy már a X. században, lényegében Eger mai területén 3-4 nemzetség, vagy nemzetségtöredék helyezkedett el, amely az államalapítás és egyházszervezés után a kialakuló településbe olvadt be. Nem fogadhatjuk el megnyugtatóan Pataki V. Jánosnak azt az állítását sem, hogy az egri völgy senki földje volt, tehát István azért tudta könnyen a püspökségnek adományozni. Egyrészt ha az államszervezéssel szemben álló törzs vagy nemzetség szállásbirtoka volt, akkor is könnyen kisajátíthatta, másrészt Eger esetében nem is volt szükség erre. Bizonyítható tény, hogy a Mátra és Bükk alja a kabar törzs szállásterülete volt, s itt terültek el az Aba nemzetség hatalmas birtokai. Aba Sámuel, mint István sógora jelentős szerepetjátszott mind az államalapításban, mind az egyházszervezésben és elképzelhető, hogy a püspökség alapításához szükséges földadomány egy részét ő biztosította. A régészeti leletek tehát azt igazolják, hogy a mai város peremvidékén jelentős honfoglaláskori népesség élt. A Szépasszonyvölgy szélén feltárt sírok tanúsága szerint az itt élő magyarság már többé-kevésbé letelepült életmódot folytatott. Nem tételezhető-e azonban fel, hogy még máshol is volt település, csak a régészeti ásatások még nem tárták fel, illetve az utóbbi két évtized régészeti eredményeit a történészek nem vették figyelembe. 35