Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
reszténység és a keresztény állam szükséges a magyarság szempontjából. A magyarságról alkotott kép a kalandozások abbamaradása, majd a kereszténység felvétele, s a királyság létrejötte után kezdett lassan megváltozni a korabeli Európában. Mindazonáltal ez az image-változás nem követte olyan gyorsan a magyarok alkalmazkodási kísérletét, s számos negatív elemet még sokáig őrzött. Itt kell kitérnünk arra, hogy milyen álláspontok vannak a szakirodalomban a magyarok Európához való csatlakozását, alkalmazkodását illetően. E véleményeket legutóbb Kristó Gyula összegezte, megállapításaira kívánok támaszkodni e vonatkozásban. Az egyik nézet szerint a magyarok a honfoglaláskor már tudtak kapcsolódni Európához, s ennek oka az volt, hogy már előtte megismerték a földművelést, s ez viszonylag erős részét alkotta gazdaságuknak. Többek között Fehér Géza, Róna-Tas András hangsúlyozta azt a körülményt, hogy a honfoglaló magyarok azért tudtak beilleszkedni az európai gazdasági-társadalmi rendszerbe, és ezzel fennmaradni, mert már korábban rendelkeztek egy földműves kultúrával is. Más álláspont a honfoglalás utáni, kárpát-medencei helyzetben és az itteni körülményekben látta az Európához való kapcsolódás tényezőit. Szekfű Gyula és Molnár Erik, két különböző szemlélet jegyében ugyan, de hangsúlyozták az itt talált szlávok szerepét a magyarok gazdasági és politikai szervezetének fejlődésében. Hoffman Tamás a kárpát-medencei feudális szomszédságnak és a római civilizációs hagyatéknak, míg Bálint Csanád a kelet-európai steppétől való elszakadásnak tulajdonított nagy szerepet. A harmadik elmélet számít a legismertebbnek és a legelfogadottabbnak, eszerint Géza és Szent István kora, az államalapítás jelentette a magyarok európai csatlakozását. Szekfű Gyula, Hóman Bálint és a későbbiekben például Makk Ferenc vagy Bálint Csanád vallotta e nézetet. Eszerint a steppétől való teljes elszakadás, a keleti steppe törzsszövetségének felváltása a keresztény állammal döntő fontosságú esemény, Szűcs Jenő megfogalmazása szerint ekkor vált az akkori fogalmak szerint „európai néppé" a magyarság. A negyedik álláspont elismeri az említett események fontosságát, de a magyarok európai csatlakozását hosszú, több évszázados folyamatként értékeli. Elsősorban Váczy Péter, Szűcs Jenő és Kristó Gyula helyezkedett erre a nézetre. Utóbbi úgy körvonalazta a magyarság hosszú alkalmazkodási folyamatát, hogy három kiemelkedően fontos fázist különített el. Eszerint a honfoglalás azért volt az illeszkedés szempontjából fontos stádium, mert fizikai, geopolitikai értelemben lehetőséget biztosított a Kárpát-medencébe való beköltözéssel a későbbi alkalmazkodáshoz. Igazán ekkor azonban a magyarság nem akart alkalmazkodni, ez csak a kalandozások lezárulása után kezdődött meg. A második stádiumot a nyugati térítések megindulásától számítja, szerinte csúcspontját István koronázásával éri el, s II. Henrik császár halálával (1024) zárul, tehát 972-1024 közötti 14