Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

szakasszal számol. A harmadik legfontosabb periódus szerinte a XII. század közepétől számítható a XIII. század végéig, tehát kb. 150 évet tesz ki. Ekkor fontos gazdasági-társadalmi változások játszódnak le: kialakul a prédiumrendszer helyett a telekrendszer, a keleties (bazáras, sátras) várostípus helyébe a latin és német elem beköltözésével a nyugatiasabb várostípus lép, a királyi hatalom túlsúlya megszűnik, osztozni kényszerül a hatalmon a társadalom más elemeivel, kezd kibontakozni a hűbériség (familiaritas), megszűnik a szolgaság és helyette egységes, szabadon költöző jobbágyság alakul ki. Emellett e korszakban a magyarság befogad kulturális értékeket is (Nagy Sándor-, Trója monda stb.), részt vesz keresztes hadjáratban is II. András révén, külföldi egyetemekre járnak diákjai. Mindez azt jelenti, hogy immár Szűcs Jenő kifejezésével élve a magyarság ugyan elvileg 1000-től beletartozott a Nyugat (Occidens) fogalmába, de civilizációs szintje még sokáig mögötte maradt, s szerinte csak 1200-1350 közötti fejlődés eredményeképpen érte el a Nyugat szintjét, bár továbbra is e szerkezet deformált, attól eltérő maradt, de főbb vonásaiban hasonlatossá vált ahhoz, hogy majd a XVI. században megint elkanyarodjon a nyugat-európai fejlődéstől. Ehhez hozzá lehet még tenni, hogy nemcsak a magyarság, de egész Kelet-Európa esetében hasonló volt a helyzet. A XI-XII. századi magyarság európai beilleszkedésének több tényezőjét kell tárgyalnunk. Az egyik a belső problémák megoldása, a másik a magyar állam önállóságának és európai jelentőségének kérdése. A bel- és külpolitika természetesen sok vonatkozásban összefüggött egymással a XI-XII. században is. A belső kérdések közül az egyik a kereszténység nemcsak felszíni, hanem „mélységi" elterjedése, ti. hogy túl a kereszténység egyelőre még csak a törzsszövetség vezetését és egy szűkebb réteget átható felvételén mikor válik a magyar királyság valóban keresztény országgá, amikor a pogányság (mint vallás, kultúra, szemlélet) végképp kiszorul, és periférikus jelenséggé válik. A másik fontos kérdés a nomádizmus mint életforma háttérbe szorulása a letelepült életmód, a földművelés mellett. A gazdaság és ideológia-vallás átalakulása mellett, s ezekhez kötődően hasonlóképpen fontos a vérségi alapon felépült nemzetségi-törzsi társadalom helyett a területi alapon szervezett állam kiépülése, valamint a szabadokra és idegen szolgákra tagozódó társadalom átformálódása földtulajdonnal rendelkező nemesekre és tulajdonnal nem rendelkező, szolgáltatásokra kötelezett jobbágyságra, mint a társadalom két fő csoportjára. E belső problémák megoldása hosszú időt vett igénybe. így egyetérthetünk azon idézett véleményekkel, amelyek a strukturálisan fejlettebb (a római civilizációra is építő), évszázadokkal előbb a keresztény feudális vagy hűbéri államiság útjára lépő Occidens nagyjából való beérése is századokat vett igénybe, s még a XII. század végére sem mehetett teljességgel végbe. 15.