Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
1895-ben újabb fontos törvény született: az 1895. XVIII. te. kimondja, hogy mindenki szabadon követhet bármely vallást, a politikai jogok gyakorlása nem függ a vallási hovatartozástól. Ezzel lényegében Magyarországon, jogi szinten teljessé vált a vallásszabadság. 1895-ben a törvény három szintet különböztet meg a vallások között: a bevett (római katolikus, református, izraelita, evangélikus, román, szerb, görögkeleti), az elismert (baptista, iszlám) és az el nem ismert vallásokat, mint a nazarénus, adventista. Az első kategória jogvédelmet és állami kedvezményeket élvezett, a harmadik a rendészeti kategóriába tartozott. A lelkiismereti szabadságot 18 éves kortól engedik gyakorolni. A XIX. század végére Magyarországon az emberi-állampolgári jogok biztosítását törvény szavatolta. Ezáltal megszűntek azok a jogi akadályok, melyek a polgári átalakulást lehetetlenné tették volna. E) a polgárosodás dilemmái a századfordulón A polgárosodás akadályait a századforduló Magyarországán három csomópontban lehetne röviden vázolni: voltak a polgárosodásnak gazdasági, társadalomszerkezeti és tudati gátló tényezői. A gazdasági okok közül elsődlegesen a hazai tőke hiányát kell kiemelnünk. Bár mint láttuk, általában tőkehiányról nem beszélhetünk, de a honi tőke korlátozott volta a magyarországi tulajdonos réteg kiszélesedését és megerősödését akadályozta. Az 1867-ben szabad versenynek induló gründolási versenyben a csekély vagy semmilyen tőkével nem rendelkező vállalkozók nehezen vehették fel a versenyt a külföldi beruházókkal. A kettős szerkezetváltás azt a gyenge lábon álló, de mégis létező kis tulajdonnal, kis vállalkozásokkal rendelkező tulajdonosi réteget semmisítette meg, mely a szabadverseny közepette még élhetett, de a monopóliumokkal már nem vehette fel a versenyt. A társadalom szerkezetében is voltak olyan gócpontok, melyek a klasszikus polgárosodást sokszor akadályozták. Magyarországon a feudális társadalomszerkezet lassan bomlott fel, erős maradványai anélkül, hogy beolvadtak volna, beépültek a polgári társadalmi struktúrába. Ez egy történetitársadalmi és egy gazdasági meghatározó tényezőre vezethető vissza. A történeti előzményt tekintve: a tőkés viszonyok kialakulásának kezdetén lezajlott polgári forradalom nem változtatta meg gyökeresen a régi struktúra hatalmi viszonyait, a nemesi-földbirtokos osztály maradt továbbra is az uralkodó elit, belőle került ki a politikai vezetőréteg zöme. E történeti tényezővel sztoros kölcsönhatásban van a gazdasági: a kapitalizmus hazai fejlődésmenete, a mezőgazdaság primátusa elősegítette, alátámasztotta a felemás átalakulást. 148