Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

összességeként határozták meg.

2

1 A résztvevők szempontjából azért előnyös, mert vezetőik mentesülnek az egyesületek vezetőinek jogi felelőssége alól. Az egyesülési szabadság jogi rendezésének főbb időpontjai: 1873, 1875 és 1914, amikor rendeletekben szabályozták ezeket a jogokat. E rendeletek értelmében az egyesületek sokféle változatban jelenhettek meg a politikaitársadalmi-gazdasági életben. Egy egyesület léte alapszabályának közigazgatási láttamozásától függött, így a mindenkori hatalomnak a rendeletekkel való szabályozás is kiváló eszköz volt a kezében a nem-kívánatos szervezetek létrehozásának megakadályozására. Rendkívül sok példa van erre a honvédegyleti, a demokrata és a nemzetiségi egyesületek létrehozásának esetében. Különösen kiemelkednek a rendeletek differenciált érvényesítésében a különböző szabadságjogok megvalósítására létrejövő egyesületek. Ezek közül azok, amelyek az oktatás, felsőoktatás, tudomány ügyét képviseli szabadon, lényegében korlátozás nélkül létezhetett, míg pl. a nemzetiségi anyanyelvet ápolók már nem tartoztak e körbe. Az értelmiségi alkotóműhelyként működő egyesületek állami támogatást is élveztek. Az eltérő kormányzati kezelésben három alapvető megfontolás játszott szerepet. Az egyik a magyar és a nemzetiségi elit tűrési-összehangolási készsége. A másik, hogy a fővárosban az értelmiségieknek több engedményt kellett és lehetett tenni, mint a vidékieknek. Végül, de nem elhanyagolható körülményként a mindenkori politikai légkört kell figyelembe venni.

2" A munkához való jogot a XIX. század folyamán csak elméleti munkákban említik - tényleges törvényhozási eljárás vagy rendeletek ezzel kapcsolatban nem születtek. A választójogi törvény 1848-tól 1874-ig Európa egyik legdemokratikusabb törvénye volt - míg az 1874-es szigorításokkal ezt az előkelő pozíciót el nem veszítette. Az általános titkos választójogot az 1918. I. néptörvény biztosította. A nemzetiségi jogok, a nemzetiségi egyenjogúság kérdése Magyarországon, illetve a Monarchiában megkerülhetetlen volt. Az 1868-as Eötvös-féle nemzetiségi törvényt máig Európa egyik leghaladóbb, példaértékű jogszabályának ismerik el, mégis csupán elméleti értékű, mert a gyakorlatban a dualizmus időszakában ezeket az elveket sok sérelem érte. Végül tekintsük át a vallás- és lelkiismereti szabadság szabályozását. A katolikus államvallás monopóliumát nem csupán mas felekezetek, hanem saját liberális gondolkodású hívei is korlátozni akarták. Az állam és az egyház „nagy szakításának" éve Magyarországon 1894. Ez év decemberében szentesítette az uralkodó az 1894: XXXI. tc.-et a házassági jogról a XXXII. tc.-et a gyermekek vallásáról, a XXXIII. tc.-t az állami anyakönyvezésről. 147