Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

tőkés fejlődésbe: gazdaságát mintagazdasággá, jól működő, fizetőképes, modern birtokká alakítja. A többség azonban a tőke (anyagi, kulturális, mentalitásbeli) hiánya miatt erre képtelennek mutatkozott. Gondolkodásukat, életmódjukat a hagyomány szabályozta - és történelmi érdemeikre való hivatkozással a helyi - középszintű hatalmat kívánták birtokolni - és kézben is tartották azt. A nagypolgárság kisebb hányada a betelepedett német-osztrák iparosokból, nagykereskedőkből került ki, míg a bázisát a néhány évtized (XIX. század elejétől) alatt meggazdagodott zsidó bankár, nagyiparos és kereskedő kb. 50 család adta. Gazdasági hatalmával még nem volt összhangban társadalmi, politikai befolyása. Ezt a hatalmat nem személyesen, az első vonalból, hanem inkább közvetetten gyakorolta: a kormánypárti vezetőgárdán, az állami pénzügyek irányításán, sajtóvállalatain, gazdasági szervezetein keresztül. Az igazi „úri világ" bár elismerte az „újgazdagok" gazdasági potenciálját - valójában nem engedte sorai közé - a vásárolt címek, birtokok ellenére sem. Belső társadalmi körét az ipari és kereskedő polgárság, a nagypolgári értelmiség, a tudós- és művészvilág felé építette ki, mely nemzetiségi összetételében, gondolkodásmódjában hasonló volt a nagy polgárokhoz. A középosztály a nyugati polgári fejlődésben egyértelmű fogalmat takar: a polgári eredetet, érdek- és tudatazonosságot. A magyar középosztály máig is sokak által kutatott jelenség - az egyik legjellemzőbb mutatója a kettős társadalomszerkezetnek. Ide tartozik a dzsentri jelentős, kis egzisztenciával rendelkező része: 1867 támasza, a konzervativizmus védőbástyája, a hagyomány, a tradíciók, a nemesi kiváltságok őrzője. Bár anyagi helyzete korántsem emeli az igazi vagyonosok sorába, öntudata, vezető szerepébe és * elhivatottságába vetett hite megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor a középosztályhoz tartozik - bár az úri középosztály nem tekintette hozzátartozónak - a tisztviselői kar zöme, az értelmiség, az iparos-kereskedő polgárság, mely nem elsősorban a hagyományok és címek, hanem a teljesítőképesség alapján akarja helyét megteremteni a társadalomban és a politikában egyaránt. Származását tekintve ezt a réteget javarészt zsidó családok alkották, amelyek tagjai érvényesülésüket tanulással, munkával igyekeztek megalapozni. A parasztság külső jegyeiben is eltér a társadalom többi rétegétől. Bár a kapitalizálódás felbomlasztotta a feudális társadalom egyik meghatározó szegmensét, és a differenciálódás egyre látványosabb a birtokos parasztok, mezőgazdasági munkások és cselédek között, mégis ez a legnehezebben mozduló társadalmi csoport. Elkülönül a gazdag-, a közép- és a szegényparasztság - bár ezen kategóriák kritériumait nagyon nehéz, szinte lehetetlen adekvát módon meghatározni. A hagyományos életformát, szemléletmódot legtovább a parasztság őrzi - a „fejlődés vívmányai" - csak nagyon lassan jutnak el ehhez az óriási tömeghez. 144