Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

lévő „apácák kápolnáját" adták át a lutheránusoknak istentiszteletek céljára. Ez azonban a portyázok miatt veszélyes volt. Az újhitűeknek tekintett protestánsok erejét mutatja, hogy 1555-re megszerezték a város nyugati fertályán lévő Szent Urbán templomot minden haszonvételével együtt és azt a XVII. század végéig háborítatlanul használták. A XVI-XVII. század folyamán számos jótevője akadt az egyháznak, akik alapítványokkal, birtokokkal, kisebb nagyobb pénzösszegekkel támogatták a közösséget. 1566-tól kezdve a lutheránusok közel fél évszázados sikertelen küzdelmet folytattak a város Nagytemplomának birtokbavételéért. Úgy véljük azonban, hogy ezekből az adatokból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a népességen belüli számarányukra vonatkozóan. Szakály Ferenc számítása szerint a hódoltság végén a protestánsok az összlakosság 1/3-át tették ki. Úgy tűnik azonban, hogy a Szent Bertalan templomért folytatott harc idején végrehajtott összeírás nem támasztja alá ezt a feltevést. A lutheránusok, akik azt állították magukról, hogy lélekszámuk eléri a katolikusokét a török hatóság döntőbíráskodását kérték. Miután Arszlán budai pasa egybehívatta a lakosságot és pontos kimutatást készíttetett a felekezeti megoszlásról kiderült, hogy a kivándorlással fenyegetőzők csak 52 családfővel képviseltették magukat a város társadalmában, míg a katolikusok 728-al.

4

9 Meggyőződésünk, hogy felekezeti megoszlás tekintetében a reformáció megjelenésétől a jobbágyfelszabadításig terjedő időszak egészét nagyjából ezek az arányok jellemezték. II. József korában például a protestánsok egy folyamodványukban azt írták, hogy „... a türelmi parancs kedvezményre jogosító kellékekkel bírnak, mivel a gyöngyösi Helvet hitvallású családok száma a 100-at kiteszi. "

5

0 Véleményünk szerint ebbe a környékbeli falvak református szórványát is beleértették amint ez a XIX. században is szokásban volt. Alátámasztja ezen feltevésünket a városi tanács 1783-as adatfelvétele, melyben 60 protestáns családfőt írtak össze.

5

1 Mindezt mérlegelve úgy gondoljuk, hogy a XVIII. század végén az oppidum protestáns lakossága nem lehetett több ötszáz főnél, ami az egész népesség valamivel több mint 5%-át jelentette. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a XIX. század első felében lélekszámuk már az összlakosság 2,5%-át sem érte el. Ha a fenti számadataink helyesek, akkor magyarázatra szorul a protestánsoknak az az erőteljes politikai tevékenysége, amely az 1710-es évekig tetten érhető forrásainkban. A felvetődő kérdésre a következőket válaszolhatjuk: a városnak szorult helyzetében a tehetős református egyház többször folyósított nagyobb kölcsönöket, amiért cserébe megpróbálták érdekeiket minél jobban érvényesíteni. Klimó Pál a gyöngyösi protestáns egyházak múlt századi historikusa a hódoltságvégi állapotokról például a következőket írta: „talán ez időben állott a... református egyház vagyoni jóllétének tetőpont130