Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

szecseng az 1697. évi adatfelvétellel, amely szerint - mint már említettük 308 nem nemes háztartást találtak az oppidumban. Az 1720-as években tehát a város összesen 500 háztartásában 3200-3500 ember élt. A háborús pusztítások és pestisjárványok ellenére megindult népességnövekedés nem csupán a természetes szaporodásból eredt. A Királyi Magyarországról az egykori hódoltság felé irányuló belső vándorlás is komoly szerepet játszott benne. Gyöngyös ennek a népmozgásnak egyik kedvelt célpontja volt. Arra a későbbiekben fogunk kitérni, hogy miért szerettek a jövevények az oppidumban letelepedni. A történeti demográfia becses forrása a II. József idején végrehajtott népszámlálás, mely az egész lakosságot számba vette és megbízható adatokat tartalmaz." Gyöngyösön a népszámlálók 1571 házban-9837 embert írtak össze. Közel hetven év alatt tehát megháromszorozódott a város népessége. Adódhatott-e ez a növekedés kizárólag természetes szaporodásból? Ha egyenletes ütemű állandó növekedést feltételezünk, akkor átlagban évi 100 fővel kellett gyarapodjon a lakosság ahhoz, hogy az 1780-as évek végére a tízezres nagyságrendet elérje. Faragó Tamás megállapítása szerint „a korszakban nem számít különlegesnek egy település népességének évi 5-10 ezrelékes növekedése sem, vagyis 25 év népességszaporulata a kamatos kamatszámítás egyszerű elvét véve alapul és eltekintve a vándormozgalmaktól akár a 30%-ot is megközelítheti.Hasonló megállapítást találunk Wellmann Imre tanulmányában is, aki az esztendőnkénti természetes szaporodást 6-14 ezrelékre becsüli.

1"

1 A fentiekből kiindulva végeztük el számításainkat. Az alábbi táblázat 1720-tól kezdve negyedszázadonként vizsgálja a növekedés mértékét. Kimutatásunk, mely a 30%-os növekedési ütemet vette alapul, meggyőzhet bennünket arról, hogy Gyöngyös 1787-ben összeírt 9832 fős lakossága semmiképpen sem származhatott pusztán természetes szaporodásból. Ekkora lélekszámot az oppidum csak az 1830-as években ért volna el. A város természetes szaporodásból származó növekedése 1720-1780 között legfeljebb átlag évi 40 ember volt, amely messze elmaradt a fentebb említett 100 fős értéktől. Időpont Természetes szaporodás 1720 1755 1780 1805 1830 3500 fő 4550 fő 5915 fő 7690 fő 9997 fő 120 »