Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években
erőteljes parasztpolgári réteg kialakulásának. Természetes volt, hogy a földosztást követő években végbemegy egy polarizálódás, a felszereléssel és termelési tapasztalatokkal nem rendelkező egyének kezéből kicsúszik a föld és a gazdasági felszereléssel, tőkeerővel rendelkező parasztok kezén koncentrálódik. Mivel az 1945-ös földreformtörvény 200 kat. holdban maximálta a paraszti birtok felső határát nem kellett tartani egy új földbirtokos osztály kialakulásától, de elképzelhető volt egy viszonylag széles, 50-200 holdig terjedő földtulajdonnal rendelkező módos paraszti réteg kialakulása, amely anyagi erejénél és öntudatánál fogva erőteljesen beleszólhatott volna az országos politikába is. Ennek a törekvésnek a politikai megfogalmazója és képviselője volt a Független Kisgazdapárt. A Magyar Kommunista Párt kezdettől nem nézte j őszemmel a paraszti magángazdaság törekvéseit, hiszen az szemben állt mind a kollektivizmus elméletével, mind a szovjetunióbeli gyakorlattal, amely minden kommunista párt számára példaértékű volt. Mégis, 1945 tavaszán mind politikai, mind gazdasági szempontból kénytelenek voltak egyetérteni a radikális földreformmal. Az 1930-as évek közepétől a földreform végrehajtása nem csupán társadalmi követelés volt, hanem kormányprogrammá is vált. Gömbös szerencsétlen telepítési törvénye után Imrédy kishaszonbérleti törvénye már évente 100.000 kat. hold parcellázását tűzte ki célul, s az elkobzott zsidó birtokok ugyancsak parcellázásra vártak. A háború időszakában, a gazdasági, termelési érdekek primátusa mellett ezekből az elképzelésekből nem sok valósult meg, a parasztság föld utáni vágya azonban még erőteljesebbé vált. Amikor a harcok következtében a régi államgépezet felmorzsolódott, megteremtődtek a feltételei a radikális földreformnak. Ezt a folyamatot a kommunista párt politikailag támogatta, hiszen a régi rendszer legkonzervatívabb elemeinek a lába alól húzta ki a gazdasági alapot, ugyanakkor remélhette, hogy az újonnan földhözjuttatottakat megnyeri szövetségesének. A gazdasági szempontok is a földosztás mellett szóltak. A gazdaságilag tönkretett, eszközeitől megfosztott magánbirtok szocializálása hátráltatta volna a gazdasági élet helyreállítását. Helyesebbnek látszott tehát, ha a paraszti termelőerőket érdekeltté tették a mezőgazdasági termelés mielőbbi helyreállításában, szervezeti kérdésekről pedig később döntöttek. A helyreállítás időszakában nem is volt jelentősebb zaklatásnak kitéve a parasztság. A kötelező terménybeszolgáltatás, vagy az adó természetben való megfizetése már a háború idején bevezetésre került, és súlyosabb terhet 1945-48 között sem jelentett. A parasztság igyekezett igen gyorsan pótolni a háborús károkat. Annak ellenére, hogy 1946-ban és 1947-ben aszályos évek voltak, a szemtermelés 1948-ra mind mennyiségében, mind termésátlagában megközelítette az 1938-as szintet, a számosállat állomány pedig a háború előtti 75-80 %-át. A földreform után a nagybirtok megszűnt és jelentős szerkezeti változás következett be a parasztságon belül. Az 1935. évi mezőgazdasági összeírás és az 1949. évi népszámlálás adatait 66