Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Nagy József: Adalékok a parasztság társadalmi átrétegződéséhez az 1950-es években

Összehasonlítva azt látjuk, hogy 19.8 %-ról 9.0 %-ra csökkent az 1 kh. alatti birtokosok aránya, 8.7 %-ról 4.8 %-ra a 20-100 kh. közötti birtokosok százaléka. A törpebirtokosok számának a csökkenése egyértelműen a földreform következménye, a 20 holdon felüli birtokosoknál pedig a birtokosztódás játszhatta a döntő szerepet, valamint az, hogy 1945 után a nagyobb birtokkal rendelkező parasztok nehezebben tudták pótolni gazdasági felszerelésüket, a birtokvásárlásnál pedig eleve óvatosak voltak. Az 5-20 hold közötti parasztság azonban mind számában, mind gazdasági helyzetében megerősödött. Az 5-10 holdig terjedő nagyságcsoportba tartozó gazdaságok száma 180.000-rel (93 %), területe 1,445.000 holddal (126.8 %) emelkedett. A 10-20 hold közötti gazdaságok száma több mint 40.000-rel (26 %), szántóterületük pedig kereken 460.000 holddal (25.3 %) növekedett.

1 Látható, hogy ezeknél a birtokkategóriáknál egy erőteljes középparaszti fejlődés következett be. A már korábban pár holddal, igás állattal, gazdasági felszereléssel rendelkező törpe- vagy kisbirtokos, ha 1945-ben még kapott 4-5 hold földet, az aszályos évek ellenére megindulhatott a felemelkedés útján. Ez az 5-20 holdas réteg lehetett volna falvakon a paraszti demokratizmus letéteményese. 1948-ban azonban alapvető változások következtek be Magyarországon. Márciusban a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítása, júniusban a két munkáspárt egyesítése a proletárdiktatúra égisze alatt, mind a gazdasági, mind a politikai feltételeit megteremtették a kommunisták hegemóniájának. A mezőgazdaság további sorsáról azonban még ekkor sem döntöttek. A szövetkezeti eszme 1945-től benne volt a magyar köztudatban, ezek azonban felvásárló és értékesítő szövetkezetek voltak, néhány termelőszövetkezet ezek keretében működött. Az MKP 1947 nyarán megrendezett első szövetkezeti konferenciája után azt a következtetést tudták levonni, hogy "szövetkezeti politikánk főjellemvonása, hogy nincs irányítás".

2 A párt Központi Vezetősége ezek után utasította az Agrárpolitikai Osztályt, melynek Nagy Imre állt az élén, hogy dolgozza ki a párt mezőgazdasági koncepcióját. Nagy Imre azonban 1947 végén, a párt gazdaságpolitikai elveinek kidolgozása során, tagadta a politikai hatalom jellegében folyamatban lévő fordulatot. A népi demokrácia nemzetgazdaságát államkapitalizmusnak minősítette, s nem tartotta időszerűnek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének napirendre tűzését, mert szerinte nemcsak a szövetkezeti szektor, hanem a gazdagparaszti gazdaságok kivételével a nem szövetkezeti szektor is demokratikus úton fejlődik a szocializmus felé. Nagy Imre azt hangoztatta, hogy a "földművelés központi tényezője a középparaszt", aki "központi figura falun", s a középparasztsággal való megegyezést sürgette. Nagy Imre ezt a véleményét fenntartotta 1948 tavaszán a Politikai Bizottság elé terjesztett szövetkezetpolitikai irányelvekben is, majd szinte már teljesen reménytelenül a Központi Vezetőség 1949. szeptember 3-i ülésén megvitatott beadványában.

4 67