Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

Ennek az időszaknak a termékei a különböző politikai és civil szervezetek, egyesületek. Tekinthetők-e a pártok önálló politikai közösségnek? Igen, hiszen meghatározott érdekközösségek mentén fogják össze az embereket. Ezekben a közösségekben nagyon erős az összetartozás, a hivatástudat. A politikai szervezetek programjukkal, szervezeti keretükkel különülnek el a társadalom többi rétegétől: a választóvonal a program, a „kit" elfogadása. A pártosodás a század elejére komoly méreteket ölt: a munkásmozgalom és az agrárszocialista mozgalom nagyon sok taggal rendelkezik, akiknek politikai cselekvését koordinálni, befolyásolni tudja. A dualizmus időszakában jelen vannak a vallásos politikai közösségek is. A vallásos összetartozás intenzitása kétségkívül kisebb, mint amikor a törökkel szemben kereszténynek kellett lenni, de ebben az időszakban sem elhanyagolható. Jelentős változás a múlthoz képest, hogy a vallás egyre inkább visszaszorult a közéletből a magánszférába. Addig amíg a középkorban az egyház és az állam teljesen összefonódott, a polgári állam viszszaszorítja az egyház (különösen a katolikus egyház) hatalmát - 1. 1895-ös törvények! A vallási alapon működő politikai közösségeknek két típusát lehet megkülönböztetni: a) bevett egyházak b) szekták A dualizmus időszakában a bevett egyházak mint politikai közösségek egyre inkább háttérbe szorultak, de léteztek. A szekták, mint új vallásos közösségek nagyon erős közösségekként, alkalmanként politikai közösségekként jelentek meg. Ezeket a közösségeket a hit és a hit által megvalósíthatónak vélt érdekek közössége tartotta össze. Jelentős szerepe volt létükben a tradícióknak, de annak is, hogy a társadalom egy része (szegény parasztság, falusi munkanélküliek) számára nincs sok alternatíva a közösséghez tartozásra. Vagy a különböző „szocialista" mozgalmak - melyek sokszor érthetetlenek és elérhetetlenek voltak, vagy a vallás, ami mindig megtalálható volt. A hadsereg a Monarchiában a birodalmi egység szimbóluma volt. A hadsereg külön világ volt a Monarchián belül, önálló politikai közösség. A katonákat a császár iránti odaadásra nevelték. Erősítették bennük a kiválasztottsági tudatot, amiért a császárt szolgálhatják. A katonák nem rendelkeztek választójoggal, nem politizálhattak, egymás között a német nyelvet kellett használniuk, a császár személyes fennhatósága alatt álltak. A hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezetének kialakítására az 1867-es törvények szerint őfelsége „alkotmányos joga" volt. A császár joga maradt a hadüzenet, a tisztek kinevezése, a hadsereg irányítása. Ferencz József a legfőbb hadúr. A katonai hierarchia mindenkinek pontos, áthághatatlan helyet szab, a személyiséget teljesen kiiktatja. Nemcsak a személyiséget, de minden más kötődést teljesen háttérbe 62