Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

szorított, különösen a nemzetiségi hovatartozást. Minél inkább ingadozik az összmonarchia állam eszméje, annál nagyobb ideológiai funkciója volt a hadseregnek, mint az osztrák ill. császárhű patriotizmus iskolájának. Összegzés Képezett-e „politikai közösséget" az Osztrák-Magyar Monarchia 1867 és 1918 között? Ha igen hányat? Milyen szinteken szerveződő közösségek voltak jelen a Monarchiában? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a dolgozat írója. Az 1867-ben két politikai nemzet megegyezéséből született Monarchia többszintű politikai közösséget alkotott. Első szint a Monarchia. Maga a dualizmus a földeráció egyik formájaként értelmezhető, melyben két egyenrangú állam köt szövetséget, kapcsolódik össze az uralkodó személye, a közös ügyek és a parlamenti delegációk révén. Ezt a politikai összekapcsolódást támogatta meg a gazdasági kiegyezés, mely az egységesítés irányába nagy erővel hatott. Az OMM szuverén hatalom volt. De belső felépítésében inkább volt föderáció, mint egységes állam. A szerződő felek ugyanis továbbra is őrzik történelmi elkülönültségüket, nagyrészt önálló törvényhozásuk, kormányuk, igazságszolgáltatásuk van. Ez a második szintje a politikai közösségnek - amely leginkább az állam jellegű közösségekhez hasonlít - de! itt már a szuverenitás sem Ausztria sem Magyarország részéről nem volt teljes. A politikai közösségek három szintje az állam alatti politikai közösségek - melyek a Monarchiában kiemelkedően nagy szerephez jutottak. Az OMM fennállásának csaknem fél évszázada alatt ezen közösségek némelyike meghatározóbb volt a polgárok számára, mint a „nemzethez" tartozás. Annak vizsgálata, hogy ezek a közösségek milyen hierarchiát alkothatnak, e dolgozat keretei között nem megvalósítható. Záró összegzésként kiemelkedőnek tartjuk, hogy a Monarchia polgárai rendkívül erős kötődéssel rendelkeztek maga a Monarchia és a helyi politikai közösségek iránt. E kétirányú kötődés a dualizmusban nem gyengítette, hanem erősítette egymást. Az akut problémává való nemzetiségi kérdés nem csupán a Monarchia problémája volt, hanem a XIX. század közepén megjelenő és napjainkig is szinte megoldhatatlan feszültség forrása. 63