Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

Osztrákok és magyarok - de különösen az utóbbiak a Monarchia fennállása idején maximálisan ragaszkodtak politikai előjogaikhoz - a két nemzet vezetéséhez, a dualizmushoz. Minden trialista vagy konföderációs kísérletet megtorpedóztak. A Jászi-féle konföderációs megoldás elodázhatta, de nem oldhatta meg a nemzeti kérdést. A Monarchia megszűnésével leginkább Fejtő Ferenc

5 véleményét tartjuk elfogadhatónak, miszerint az OMM nem szétrobbant, hanem szétdarabolták, felosztották. A belső feszítőerőknél sokkal nagyobb volt az összetartás ereje, de ez sem volt elég a nagyhatalmakkal és az agresszív nemzetállamokkal szemben. A magyar nemzet, mint politikai közösség az OMM-án belül. 1867-ben a magyar nemzet szinte mindazon politikai jogokat visszakapta, melyeket 1848-ban már birtokolt. A magyarok államalkotó nemzet lettek az osztrák-németséggel együtt. A Kárpát-medencében szinte kizárólagos hatalomra tettek szert - ami a belpolitikát illeti. Magyarországnak volt országgyűlése, kormánya, igazságszolgáltatása. Kik tartoztak ehhez a nemzethez? „Régebben, a rendi korszakban a nemesség magasabb rétegei, a táblabírák osztálya, joggal volt politikai nemzetnek nevezhető, mert annak tagjai a vármegyei élet, adminisztráció és igazságszolgáltatás körében nagy tapasztalatra, pozitív ismeretekre és valódi politikai belátásra tettek szert, mit aztán adott esetben az ország kormányzásában, központi hivatalokban és az országgyűlésen érvényesítettek."

0 De a XIX. században Magyarország már már politizáló nemzet - ekkor még nem mint kultúrnemzet, hanem mint államnemzet jelent meg. A „nagy magyar" fogalom értelmében mindenki a magyar politikai nemzethez tartozott, aki magyar felségterületen élt. Mint látjuk sokat változott a „nemzet" a „nép" tartalma, hiszen a középkorban a nemzetet kizárólag a kiváltságos réteg, a nemesség alkotta. 1848-ban az áprilisi törvények egy politikai nemzetet ismertek el, a magyart. Ezzel a többi nemzetiséget megfosztotta politikai jogaitól. A magyar nemzetet legitimálja, összetartja a történelmi tradíció, a racionális megegyezés a kultúra és az alapvetően közös politikai érdek. A magyar nemzet mint politikai közösség a dualizmusban mint állam alatti formáció jelenik meg - elsősorban azért, inert szuverinitása korlátozott. A politikai közösségek hierarchiájában kétségkívül második meghatározó volt az, hogy valaki Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozott-e. Az állam alatti politikai közösségek további rangsorolása helyett inkább csak a felsorolásra és rövid bemutatásra szorítkozunk. Elsősorban azért, mert nehéz közöttük erő-sorrendet megállapítani, másodsorban mert ez esetben érdekesebb e közösségek összetartó erejének, hatalmuk legitimációs forrásának feltárása. 59