Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

A városok mint politikai közösségek A Monarchia nagyobb városainak története kevés kivétellel a középkorig nyúlik vissza. Különösen erősek a volt szabad királyi városok összetartó kötelékei. A középkorban megszerzett politikai jogok, a társadalmi hierarchiában előkelő helyet biztosítottak a város polgárai számára. így aztán erősebb lett a városhoz való tartozás, mint az, hogy ki milyen vallású, nemzetiségű, később a XIX. században, hogy milyen politikai alapállású. Ezek a szempontok általában krízis helyzetben váltak csak elsődlegesekké - egyébként a liberalizmus szellemének megfelelően a magánszférába tartoztak. A városoknak, mint politikai közösségeknek nagy szerepük volt a feudális jogrend tágításában: a szabadságjogok megszerzésében példamutatóak voltak. A nagy városok jelentős önállósággal rendelkeztek: önmaguk irányították a települést választott testületen keresztül, megválaszthatták vallásukat, önálló bíróságuk volt. így a város önálló politikai közösségként funkcionált, mely képes volt arra, hogy tagjainak együttélését szabályozza, a konfliktusokat megoldja. A nemesi vármegye, mint politikai közösség Ez az ősköviilet 1232-ig nyúlik vissza a magyar történelemben. Eredetileg a középnemesség szervezeteként jött létre, hogy érdekeiket egyeztetve eredményesen tudjanak fellépni a nagybirtokosokkal szemben. A történelem során gyakran volt a magyar államiság menedéke akár a hódoltság, akár a Habsburg-abszolutizmus bizonyos időszakaiban. A XIX. században a refonnkorban már komoly vita bontakozik ki a reformtáboron belül is a nemesi vármegye megítélésében: a centralisták a feudalizmus védbástyáját látták benne és fel akarták számolni - míg Kossuth felismerte a nemesi vármegye még mindig meghatározó erejét, a megnyerésére törekedett. A nemesi vármegye a '48-as forradalom és szabadságharc idején is meglehetősen ellentmondásos szerepet játszott: igenelte a változást, de nem hajtotta végre a kormány utasításait, pl. az örökváltságra vonatkozóan. A szabadságharc leverése után a vármegye ismét a nemzeti ellenállás központja lett az udvarral szemben. Sikertelen volt Bécs azon törekvése, hogy megtöri a vármegyék hatalmát. A vármegye a dualizmus időszakában is nagyon erős volt. 1905-ben pl. a darabont kormány a nemesi vármegye ellenállásán bukott meg. Választások esetében is meghatározó a vármegye szerepe: kit hogyan támogat, kit nem. A nemesi vármegyét a történelmi szükségszerűség hívta életre alapvetően két funkcióval: 60