Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

Ez az a pont, ahol a Monarchiát inkább mint állam fölötti közösséget, mint föderációt tudom elfogadni. A föderáció sem zárja ki a gazdasági egységet, sőt! a föderatív politikai közösségben is az egységes belső rend a meghatározó. Igaz, hogy a teljes szuverenitásról le kell mondani a centrum javára - s itt ez történt: a centrum meghatározóan az uralkodó és a közös minisztériumok voltak. Az egyes tagországok: Ausztria és Magyarország nem hozhattak a Monarchia összérdekeivel ellentétes döntést, de volt önálló törvényhozásuk, kormányuk, bírósági és igazságszolgáltatási rendszerük. Azaz belső rendjükben a szerződő államok saját törvényeik alapján működtek. Úgy gondoljuk, hiányzik az állam jellegű közösségben az, hogy az adott határokon belül mindenki ugyanolyan törvények szerint éljen - függetlenül származására, lakóhelyére. Főszabályként azt mondottuk, hogy önkéntes föderációk nemzetállamok között nem jönnek létre, általában olyan politikai közösségek szövetkeznek, melyek még nem voltak nemzetállamok. Az Osztrák-Magyar Monarchiára vonatkoztatva ez csak megszorításokkal igaz. Az 1848-as forradalmak eredményeként ha rövid időre is, de a történelmi Magyarországon létrejött a nemzetállam. Igaz, a magyarokon kívül a többi nemzetiség csak a nemzeti-önrendelkezési jogok követeléséig jutott el — nem tovább. Mindenképpen igaz az, hogy az igény a nemzetállamra, a nemzeti önrendelkezési jogokra, a nemzetek politikai egyenlőségére megjelent - s ez a Monarchián belül egy állandó konfliktus-forrás lett. A kiegyezés megkötésével Magyarországnak le kellett mondania az önálló nemzetállam megteremtéséről, a teljes szuverenitásról (melynek persze egyébként sem volt birtokában - lásd az 1849 utáni eseményeket!). Deákék érvelése eszerint csak ez a kompromisszumos kiegyezés óvhatja meg Magyarországot a lesüllyedéstől, ez adhatja vissza politikai vezető szerepét. A magyar nemzetnek szüksége volt az udvar támogatására Oroszországgal és a nemeziséggel szemben. Ez a kompromisszum megteremtette a dualizmus időszakán áthúzódó örök ellentétet a magyar politikai eliten belül: a kiegyezési rendszer elfogadása vagy elutasítása volt a tét. Ellentétes politikai folyamatok indultak el új politikai közösségeket hozva létre: megkezdődött a harc a dualizmus védelméért és folytatódott a küzdelem a nemzeti önrendelkezés kereteinek tágításáért és kiteljesítéséért. Egy politikai közösség attól az, hogy kezelni tudja a konfliktusokat. Alkalmas volt-e erre az OMM? Elméletben igen. A nemzetiségi kérdés rendezésére 1868-ban meghozták a nemzetiségi törvényt, mely Európa máig is egyik leghaladóbb szellemiségű törvénye. Ez maximális kulturális lehetőségeket biztosított volna a nemzetiségeknek - elismerte jogaikat, az oktatás, a közigazgatás és a politikai élet területén is. Egy dolgot nem adott, politikai autonómiát. 58