Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

pénzügy) és az ezeket ellenőrző 60-60 fős parlamenti delegációk kötnek össze. A politikai kiegyezést gazdasági követte. Egységessé vált a pénzrendszer, a vámrendszer, a közlekedési és postai szabályozás, a mértékrendszer. A belső határok átjárhatóak, az iparűzés a birodalom egész területén szabad volt. A Monarchia, mint politikai közösség vizsgálatakor azt az egyszerűbb meghatározni, hogy mi nem lehetett. Evidens, hogy állam alatti képződménynek nem tekinthetjük. Nem lehetett konföderáció sem, mert az egyes közösségek nem őrizhették meg teljes szuverenitásukat. Túl sok volt az összekötő kapocs, az azonos érdek a közösség tagjai között. Nem tűnt el a származás, az identitás, de a Monarchiával szemben mádoslagossá vált. Fontosabb volt az a törésvonal, amely a Monarchia polgárai és a nem a Monarchia polgárai között húzódott, mint bármi más. Az OMM ugyanakkor „liberális" volt, mert nem iktatta ki a már meglévő közösségeket, azokat továbbra is összefogta. Az igazi dilemma az, hogy az OMM állam volt vagy föderáció? Az állam mellett is komoly érvek szólnak. 1. A Monarchia területi, gazdasági egységet képezett. A gazdasági kiegyezés eltörölte a különböző tájegységek elszigeteltségét, megteremtette az átjárhatóságot, a közös érdekeket a beruházásokban, az infrastruktúra fejlesztésével pedig összekapcsolta a birodalom különböző pontjait. 2. Az uralkodónak voltak olyan jogai, melyek mindkét törvényhozással (osztrák, magyar) és kormányzattal szemben maximális mozgásteret biztosítottak számára. Pl.: külügy és hadügy terén, de nem volt névleges a funkciója a törvények szentesítése esetében sem. A törvények előszentesítési jogának megszerzése pedig sokkal több jogot tudott biztosítani számára, mint más alkotmányos monarchia uralkodójának. Ezzel tudta formálni a megszületendő törvényeket is - így a törvényhozás sok tekintetben egységesedett. Az uralkodó szuverén volt. Korlátlanul döntött háború és béke kérdésében, övé volt a legfelsőbb bíráskodás, a kegyelmezés, a legfőbb tisztviselők kinevezésének joga. Rajta állt, hogy egy törvényjavaslatból valóban törvény lehet-e. Az alkotmányos szervek egyet nem értése esetén az uralkodó döntött. Ferenc József uralkodása és a kezében összpontosított hatalom mindenképpen legitim volt. Kettős legitimáció támasztja alá: egyrészt a hagyományok, másrészt a hatalom racionális szabályozása - a kiegyezési törvény. Ahhoz azonban, hogy államként funkcionáljon a Monarchia a törvényhozásoknak és törvényeinek teljesen azonosnak, a közösség minden tagjára ugyanúgy érvényesnek kell lennie. Egy kormány és egy igazságszolgáltatási rend létezik. 57