Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Ráczné Horváth Ágnes: Az Osztrák-Magyar monarchia mint politikai közösség

van egy Habsburg-ellenes felkelésnek. Ferenc József engedményekkel akarta megosztani ezt a tábort és megszilárdítani birodalmi pozícióját. A hagyományos módszerekkel összehívott országgyűlés azonban jóval többet akart, mint amennyit az uralkodó felajánlott. Ragaszkodtak az 1848as alkotmányhoz, az önálló magyar kormányhoz, stb. Két pártra szakadt az országgyűlés, a Felirati és a Határozati Pártra: az alapvető különbség az volt, hogy az uralkodóval hogyan közöljék döntéseiket: a felirat esetén elfogadják Ferenc Józsefet uralkodónak, míg a határozat esetén nem. A vitában kevés szavazattal - a Határozati Párt vezetője Teleki László halála után - a Felirati Párt győzött. Nem jött létre megegyezés a nemesség és az uralkodó között. 1861—64-ig Schmerling provizóriuma idején azonban mindkét fél helyzete tovább romlott. Az arisztokrácia és a nemesség egyrésze kész volt a megegyezésre. Létérdeke volt, hogy részesüljön a hatalomból, hogy hivatalt vállalhasson. A magyar középnemesség anyagi tartalékai a '60-as évek első felére kimerültek. így fogalmazza meg Deák az ismert Húsvéti cikkben 1865-ben a kiegyezés szándékát. Ausztriának hiányzik a belső béke: Magyarország továbbra is komoly fegyveres erőt, bürokráciát kötött le. Ausztria magára maradt a német egységért folytatott hatalom, és 1866-ban Kőniggrőtznél vereséget szenvedett s ezáltal eldőlt, hogy az egység porosz vezetéssel fog megvalósulni. A császár, miután a magyarok szándékai és a szerződés pontjai nem változtak, szintén késznek mutatkozott a megegyezésre. Ahhoz, hogy a Habsburgbirodalom megőrizze nagyhatalmi pozícióját, szükség volt a belső békére. A magyar politikai elit nagyobb része szükségszerűnek tartotta a kiegyezést, míg Kossuth és az ellenzék néhány tagja 1848 elárulásának és a nemzet kiárusításának tartotta. Az ellenzék Tisza Kálmán által vezetett csoportja szükségesnek ítélte a kiegyezést, de kevesli a kivívott jogokat különösen 1866 után. Azt tehát, hogy politikai közösség volt-e az 1867-ben létrejött OMM, egy pillanatig sem lehet kétségbe vonni. A polgárok a Monarchia polgárai, Ferenc József „alattvalói". Az egykori Habsburg birodalom is képezett egyfajta közösséget, a dualizmus azonban sokkal több szállal kötötte össze a birodalom lakosait, területi, politikai közösségeit. Megteremtette a két „legerősebb" nemzet együttéléseinek, békéjének feltételeit, kompromiszszumot kötött a hagyományos uralkodó elit az arisztokrácia, nemesség és az egyre nagyobb befolyással rendelkező polgárság között. Ezzel olyan belső béke jött létre, mely háttere, alapja lehetett a teljes polgári átalakulásnak és egy óriási gazdasági fejlődésnek. Állam jellegű vagy állam fölötti politikai közösség volt-e az OMM? Az 1867. évi XII-es tc. a Kiegyezési törvény. Ennek értelmében két egyenrangú nemzet szövetsége eredményeként dualista rendszer jött létre, melyben az államokat az uralkodó személye, a közös ügyek (külügy, hadügy, 56