Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Cselényi Zsuzsanna: A magyar polgári közigazgatás 1867-tfíl az első világháborúig

tása, tisztviselők választása, állandó, igazoló, bíráló választmány létrehozása. Az állandó választmány, amelyet három évre bíztak meg, a közgyűlés elé kerülő ügyeket készítette elő. Elnöke az alispán volt, alelnökét a választmány választotta. A tagok számát és a választmány szervezetét a törvényhatóság szabályrendelettel állapította meg. Az igazoló, állandó, bíráló választmánynak a törvényhatósági bizottsági választásoknál, a kijelölő választmánynak a tisztviselők választásánál, a központi választmánynak az országgyűlési képviselők névjegyzékének összeállításánál volt szerepe. A törvény előírta, hogy a törvényhatóság szabályrendeletei a törvénnyel, a kormány hatályos szabályrendeleteivel ellentétesek nem lehetnek, nem sérthetik a községek önkormányzati jogait, a kihirdetéstől számított harminc nap után hajthatók végre. A törvény értelmében a törvényhatóság határozata a költségvetés megállapítására, ingatlanvagyon elidegenítésére vagy ingatlanszerzésre, kölcsön felvételére, közműépítésre, új hivatalok létesítésére vagy régiek megszüntetésére terjedhet ki, és miniszteri jóváhagyás után hajtható végre. A törvényhatóság gyakorolta az árva- és gyámhatóságot. Az ügyek intézésére árvagyámokat nevezett ki, árvaszéket szervezett, amely az elnökből, két ülnökből, tiszti ügyészből, számvevőből és szavazati joggal nem bíró közgyámból állt. A törvényhatóság hatáskörében hagyta a házi adó kivetésének jogát. Hangsúlyozott jogköre volt a helyi karhatalom és a visszaállított pandúrság szervezése és felhasználása is. Az 1870. évi 42. tc. a törvényhatóság legfőbb szervévé a törvényhatósági bizottságot nyilvánította. Tagjainak 50 %-át hat évre választották, de a megválasztott tagság 50 %-át 3 évenként újraválasztották. A bizottság másik 50 %-át a legtöbb állami egyenes adót fizető polgárok alkották. A virilizmus bevezetése a nagy- és középbirtokosok túlsúlyát biztosította a törvényhatósági bizottságban. A hatályos választási törvény szerint a bizottság tagja az lehetett aki írni, olvasni tudott, két éve helyben lakott, és adót fizetett a törvényhatóság területén.

4 A bizottsági tagok számát a törvény úgy állapította meg, hogy a megyékben minden 500 lakos után egy tagot, törvényhatósági jogú városokban 250 lakos után szintén egy tagot számolt. A bizottságok létszáma törvényhatósági jogú városokban 48 főnél kevesebb és 400 főnél több, a megyei törvényhatósági bizottságokban 120 főnél kevesebb és 600 főnél több nem lehetett. A legtöbb adót fizetők névjegyzékét a törvényhatóság igazolási választmánya állította össze. Az igazoló választmány öt tagját a közgyűlés választotta, három tagot és az elnököt a főispán nevezte ki, előadója a törvényhatósági jegyző volt. A sorrend megállapításánál a törvényhatóság területén fekvő ingatlan és jövedelem egyenes állami adóját és a személyes 37