Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Cselényi Zsuzsanna: A magyar polgári közigazgatás 1867-tfíl az első világháborúig

kereseti adót vették figyelembe. Egyes értelmiségi foglalkozásúaknál tanítók, tanárok, akadémiai tagok, lapszerkesztők, lelkészek, ipari és kereskedelmi kamara tagjai, orvosok, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek, gazdatisztek - az összes fizetett állami adót kétszeresen számították. A vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok élén a megyei illetve városi főispán állt. Legfőbb feladata az állami akarat érvényesítése, a kormány rendeleteinek végrehajtása volt. Ellenőrizte az önkormányzati szerveket, évente legalább egyszer személyesen a tisztviselők eljárásait.

5 A közgyűlés határozatait és a kormány rendeleteit a vármegyei tisztikar hajtotta végre, élén az alispánnal, aki mint a vármegye első tisztviselője a törvényhatóság nevében vezette a közigazgatást, intézkedett azokban az ügyekben amelyek nem tartoztak a közgyűlés hatáskörébe. Ha valamely rendelet törvénybe ütközött vagy a helyi viszonyok között károsnak, esetleg kivitelezhetetlennek vélt, köteles volt 24 órán belül jelentést tenni a főispánnak, távollétében az illetékes miniszternek. Ő írta alá a megye nevében kiállított okmányokat, rendelkezett a megyei karhatalommal, a pandúrokkal. Havonta vizsgálta a megye pénztárát. A törvényhatóság életében fontos szerepük volt a főjegyzőknek, jegyzőknek, aljegyzőknek, akik a közgyűlés, a különböző választmányok, ideiglenes szakbizottságok és küldöttségek üléseinek jegyzőkönyveit vezették. Határozatokat, felterjesztéseket, levelezést intéztek, okmányokat állítottak ki. A tiszti főügyész is a vármegye tisztikarához tartozott. A törvényhatóság jogtanácsosa, a törvényesség, őre, az árvaszék tagja volt. A megyei tisztikar a főpénztárossal, pénztárnokokkal, főszámvevővel és számvevőkkel, főorvossal, főmérnökkel, levéltárossal és az állatorvossal egészült ki. A törvényhatóság területén levő községek irányítását a járási főszolgabírókon és szolgabírókon keresztül végezték. Közvetlenül az alispántól kapták az utasításokat, és neki voltak alárendelve. A főszolgabíró alárendeltjei az orvos, mérnök, pénztáros, számvevő. A törvényhatósági joggal felruházott városok első tisztviselőjének a polgármesternek is meghatározta jogállását, felelősségét, kötelezettségét az 1870. évi törvény. Az 1871. XVIII. tc. a községi törvény a törvényhatósági jogokkal nem rendelkező városokról és községekről rendelkezett. A községeket három csoportba sorolta: rendezett tanácsú városok, nagyközségek, kisközségek. Tovább csökkentette a községi autonómiát, növelte a jegyzők hatáskörét. A megyei hatóságoktól, elsősorban a szolgabíróktól függtek. A községek önkormányzati jogát a képviselőtestületen keresztül gyakorolta. E testület hasonlóan a törvényhatósági bizottságokhoz - fele részben választott tagokból, fele részben virilisekből állt. A törvény szerint a község saját belügyeiben határozhatott, szabályrendeletet alkothatott, ezeket választott 38