Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Kaló Ferenc: „...Örök hála az itáliai risorgimentonak..."

geztével, lóraszállás előtt, milyen észrevétlenül vetett keresztet II. Ferdinánd. Herzen nem csupán az uralkodó iránti ellenszenvét jelezte, de sejttette a király félelmét, valamint azt is, hogy az eddigiek nem elégítik majd ki a nápolyiakat. Néhány héttel később, már a Rómába történt visszatérés után, a IX. Pius által 1848 március 16-án kihirdetett alkotmányról írva összeveti azt az említett nápolyi alkotmánnyal: szerinte a pápa késett ezzel, s mérsékeltebb is a Nápolyban elfogadottnál. A párizsi forradalom előtt jelenthetett volna valamit, de február 24-e után egy csapásra elvesztette aktualitását. A pápai alkotmány egyébként is „a katolikus teokrácia és az angol parlamentarizmus torz keveréke".

1

2 A pápa és a Szent Kollégium a két kamara javaslatait elvetheti, a minden világit cenzúra nélkül lehet nyomtatni pedig frázis, mert az, hogy mi a világi, már a cenzúra dönti el. A herzeni értékelés fő vonalaiban ma is megállja helyét.

1

3 Szellemes, ugyanakkor ironikus s talán túlzó is az a megjegyzése, hogy „az alkotmányban az a legjobb, hogy bizonyította az alkotmányos pápaság lehetőségét, mindezt akkor, amikor a világ arról kezdett meggyőződni, hogy semmilyen pápára nincs szükség". Ez az alkotmány a demokratáknak kevés volt, a régi rend híveinek sok, a liberálisokat elégítette ki, akik „csak a mérsékelt haladást szeretik, jobban mondva inkább a mérsékeltséget, mint a haladást."

1

4 A pápai alkotmányról írottak már átvezetnek bennünket a történelmi személyiségekhez, azok megítéléséhez, mert sokat sejtetnek IX. Pius jelleméről, az eseményekben játszott szerepéről. Herzen színes portrét festett a forradalmat megelőző évek és a forradalom első hónapjainak egyik jelentős, bár ellentmondásoktól nem mentes alakjáról. Látta a pápát a Quirinale-kápolnában istentiszteleten, ahol bíborosok járultak elé, közöttük Lambruschini kardinális. (Lambruschini a konzervatív XVI. Gergely pápa államtitkára volt, majd a leendő IX. Pius ellenjelöltje, sőt - legalábbis Herzen tudni vélte - a reformok miatt összeesküvést tervelt IX. Pius ellen. Ezt a kísérletet az a népvezér, Cicerovacchio leplezte le, akiről a későbbiekben még lesz szó.) Jelen volt Herzen a Santa Maria Maggiore templomban, amikor az egyházfő a pápai hordszékről osztotta áldását a térdeplő hívekre. Meglepő volt számára, elítélően jegyezte meg, hogy a pápai őrség fegyveresen voltjelen, s ők is térdreborulva fogadták az áldást. Harmadik alkalommal tömegdemonstráció idején Róma utcáin vehette szemügyre a pápát. Herzen, szépíróhoz méltó módon, leírva a külső jegyeket, a történésekben való részvételt vagy éppen a távolmaradást, múltját, jelen tetteit értékelve jutott el jellemének legfontosabbnak ítélt jegyeihez. Véleménye szerint már a megválasztásában is szerepet játszottak olyan emberi tulajdonságai, mint szerénysége, jóindulata, egyéniségének gyengesége. A bíborosok, akik „nem számoltak a kor szellemével"

1

5 irányítható egyházfőt láttak benne. Az első 172