Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben
sem hagynak fel a török-tatár zsákmány szerzésével, a diplomáciai ígérgetések immár a törököt nem elégítik ki. Utolsó megoldásként az erőszak alkalmazása kínálkozik az engedetlen alattvalókkal szemben, a király egy hadsereg felszerelésére kényszerül. Mivel ez a hadsereg nemcsak a nemesi felkelőkből (pospolite ruszenie) áll, hanem királyi idegen zsoldosokból is, megismételhető az 1646. évi tavaszi-nyári helyzet, ráadásul alkotmánysértés nélkül. A nemesi felkelők és a zsoldosok az ukrajnai végek lecsendesítésére együttesen szállnak táborba. A Zaporozsjei Had a polgárháborút elkerülendő, azzal a feltétellel fogad a királynak és a respublicanak engedelmességet, ha IV. Ulászló az egyesített hadakat a török-tatár háborúba vezeti. 2 6 Ilymódon a lengyel nemesség tiltakozása egy király - kozákság titkos paktummal leszerelhető, a királyi zsoldosok és a királyhű kozákok megegyezése katonai fölényt biztosít az alkotmányvédőkkel szemben. Amit a szabadságjogaihoz ragaszkodó nemesség legitim módon Varsóban megakadályozott, azt a tábori körülmények között nem ismételheti meg. A király végeredményben nemcsak a nemesség ellenállását törheti meg, de megtépázott reputációját is helyreállíthatja Európában. Kitűnik, hogy a kockázatoktól egyáltalán nem mentes haditerv kivitelezése a Zaporozsjei Had magatartásán állott, vagy bukott. Az 1646-ban hadi készülődéssel megbízott kozák főtisztek közül - Bogdan Hmelnyickij kivételével — a varsói szejmen történtek miatt mindenki visszalépett. Hmelnyickij, ez „a kozák dolgokban és hadi ügyekben járatos, az írást jól ismerő", jezsuita képzésben is részesülő kozák tiszt a következő évben újra felbukkant Varsóban. 2 7 Látszólag az elragadott atyai örökség ügyében, a szubbotovi birtok visszaszerzésén fáradozott, valójában a király szándékát igyekezett kipuhatolni. IV. Ulászló változatlanul érvényesnek tekintette a kozák had gyarapítását, és 170 ezer zlotyt (aranyat) ígért a felállítandó seregért. Hmelnyickij hűségét és ragaszkodását hetmani (parancsnoki) kinevezéssel jutalmazta. 2 8 IV. Ulászló háborúhoz való ragaszkodása nem az 1646-ban elszenvedett személyes kudarccal, ill. revansvággyal magyarázható. Sokkal inkább a politikai éleslátás, a Rzeczpospolita jövőjéről való racionális gondolkodás húzódik gyakorlati lépései mögött. Tudatában volt annak, hogy az utóbbi évtizedekben érzékelhető nagyhatalmi tekintélyvesztés okai a belpolitikai problémákra vezethetőek vissza. A gondolatmenet egyúttal kínálja a megoldást! Minél hamarább rendezni kell a Rzeczpospolita egységét bomlasztó problémákat, aminek optimális eszköze a radikális beavatkozás, azaz egy győztes háború. Mit is eredményezhetett a királyságnak a győzelem? Először: a török-tatár erők vereségével az ország egyszer s mindenkorra megszabadul a tatár portyáktól, a tetemes védelmi költségektől, és nem utolsó sorban a szégyenteljes évi „békepénz" fizetésétől. 11
