Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben

Másodszor: az Ukrajnában (kraj = valaminek a széle; tehát okrajna = vég-, határvidék) megsokasodott kozákság szívesen vállalkozik hadjáratra, mert a kozackie wolnosci (kozák szabadságok) nem 6000, hanem 12000 főre terjed ki. A kozákszabadságot elnyert lajstromozottak pedig érdekeltek lesznek abban, hogy a mindig robbanással fenyegető ukrajnai helyzetet lecsendesítsék. Harmadszor: A Zaporozsjei Hadba bekerült 12000 „írásos" kozák fegyveres ereje alkalomadtán kellő támaszt is nyújthat a központi hatalomnak a nemesség ellenében, akiknek vezetői éppen az ukrajnai nagybirtokokkal rendelkező lengyel panok (Koniecpolski-, Wisniowiecki-, Potocki-, Zaslawski-családok). Ennek az Ulászló-i programnak sikeres végrehajtása egyrészt az ország belpolitikai stabilitását eredményezi, másrészt kiindulási pont ahhoz, hogy a Rzeczpospolita a szomszédos nagyhatalmakkal, az egyformán agresszív Svédországgal, Oroszországgal felvegye a versenyt. Az összecsapás elkerülhetetlen volt, mert az érintett nagyhatalmak külpolitikai céljai keresztezték egymást. A svédek a dominium maris Baltici érdekében, ténylegesen a Balti-tenger kereskedelmének monopolizálásáért vállalták a konfliktusokat, az oroszok pedig „az egyvallású szlávok" (pravoszlávok) lengyelektől való elszakításán munkálkodtak. Az a furcsa külpolitikai szituáció állt elő, hogy a három nagyhatalom bármelyikének a külstratégiája a másik két fél érdekeit totálisan kizárja, következésképpen semmiféle együttműködésre nincs kilátás az adott háromszögben. (Például, Svédország aspirációit sem Oroszország, sem a Rzeczpospolita nem engedhette meg, ugyanakkor az orosz-lengyel szövetkezés ab ovo nem realizálható a „Kijevi Rusz" feltámasztását hirdető orosz nézetek miatt.) Az Ulászló-i koncepció felvázolására és rövid értékelésére azért kerítettünk sort, hogy egyértelművé tegyük: az Erdélyi Fejedelemség külpolitikai szerepének felértékelődése, úgymond stratégiai jelentősége csak a Rzeczpospolita külpolitikájának a függvényében értelmezhető. Amikor a lengyel-litván állam geopolitikailag meghatározott külkapcsolataiban a Délkelet-Európához fűződő érdekek prioritást nyertek, akkor válik nélkülözhetetlenné Erdély-Moldva-Havasalfold törökellenes magatartása. Nem volt ez másképpen 1646-ban sem! A lengyel király a kozákok mozgósításával párhuzamosan az erdélyi kapcsolatokat is aktivizálta, hiszen a fejedelemség koalícióba léptetésével Erdély Bethlen Gábor és I. Rákóczi György nyugati hadjárataiban megedződött haderejére számíthatott, elsősorban a magyarországi törökök oldalszárnyi támadásának elhárításában. Erdély törökellenes szövetségben való részvétele után Moldva, Havasalföld csatlakozására is bizton számíthatott. A körülményeket gondosan mérlegelő és ügyesen megkonstruált tervezet gyakorlati átültetésekor nagy óvatossággal kellett eljárni. Semmiképpen 12