Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)
Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelemség szerepe az 1646—48-as oszmán birodalom elleni koalíciós kísérletben
Amikor a Comitia Genci.ili.i tudomást szerzett IV. Ulászló zsoldos hadseregének szervezéséről, a „cncitcr \\\ m." (kb. 30 ezres) sereg „ad Pomeraniam et majorem Poloniam" (Pomerániához és NagyLengyelországhoz való közeledéséről), 2 1 megkongatta a vészharangot. Miért gyűjtött hadsereget a király a respublíca tudta és beleegyezése nélkül? Ki ellen toboroztatta ezt az erőt a király? Milyen céllal közeledik csak a királynak engedelmeskedő „idegen nemzetiségű" had (in exteris Nationibus conscripsit Exercitum), amikor béke honol Lengyelországban? Nyilvánvaló, - győzködték egymást a szenátorok és a részgyűlések (szejmik) küldöttei - hogy a Rzeczpospolita alkotmányosan választott királya „a Köztársaság elnyomására" (ad oppressionem Reipublicae venire) vonultatja zsoldosait. 2 2 Netán államcsínyre készül a király? IV. Ulászló és kancellárja, Ossoliríski visszautasították ezt a feltételezést és kijelentették, hogy az összegyűjtött hadat a pápa áldásával, ill. a német-római császár jóváhagyásával „contra Turcas" szánták, s így a lengyelek „a kereszténység közös javára" (communi bono... Christianitatis) a biztos „győzelem reményében" (cum spe victoriae) cselekedhetnek. 2 3 Ezek az érvek a békepártiakat egyáltalán nem győzték meg, éppen ellenkezőleg, az alkotmányos sérelmekről, az országra leselkedő veszélyekről szónokoltak. Lengyelország és Törökország viszonyát ünnepélyes ratifikációval megerősített békeszerződés szabályozza (pacta cum Turcis solenni juramento firmata) - érveltek a nemesség hangadói. A békeállapot megszüntetésére IV. Ulászló szejmi meghatalmazással nem rendelkezett, a német-római császárral való tractája ugyancsak „a respublica híre nélkül" zajlott. A nemesi alkotmány semmibe vételét főleg olyan főnemesek (panok) emlegették, akiknek birtokai egy török háború felvonulási útvonalába esett. Leginkább Stanislaw Koniecpolski koronahetman, Stanislaw Lubomirski krakkói vajda, Jakob Sobieski „palatínus Russiae" - (= orosz vajda = lembergi vajda) agitáltak a török háború ellen. Az ő vezetésükkel „hatalmas vexatiokat tőnek az királyon", „az felfuvalkodott és egyenetlen nemzet" a királyi tekintélyt Európa-szerte sárba taposta. 2 5 1646-ban Wasa-dinasztiabeli IV. Ulászló a lengyel nemesség előtt kapitulálni kényszerült, ám a törökellenes háború tervét egy pillanatra sem adta fel. St. Koniecpolski és J. Sobieski még ugyanebben az évben bekövetkezett halála a varsói udvart újra a haditerv kimunkálására ösztökélte. A haditerv sikere attól függött, hogy a törökök belesétálnak-e a ravaszul előkészített csapdába? Az elképzelés szerinti nyitó fázisban a lajstromozott és a szabad kozákok apró portyáikkal — szárazon és vízen — a török és a tatár területeket zaklatják (illi Ditiones Turcarum incursionibus suis impetant), mire a Porta Lengyelország iránti hangulata megváltozik. Sztambul és Bahcsiszeráj hivatalos tiltakozását színleg acceptálja majd Varsó, a kozákok megbüntetését is kilátásba helyezi a lengyel diplomácia. De a kozákok a továbbiakban 10
