Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája

Szvjatoszlav Olgovics csernyigovi és Rosztyiszlav Msztyiszlavics kijevi fejedelemtől kért segítséget, majd (1164-ben) Bizáncba indult.

7 Az utóbb ismertetett és meglehetősen nehezen áttekinthető események némi magyarázatot igényelnek. Ny. Ny. Voronyin szerint a rosztoviakkal és a szuzdaliakkal történt összeütközést követő elűzés után Leo nyilván Jurij Dolgorukij özvegyének, Andrej Bogoljubszkij mostohaanyjának, egy görög származású fejedelemasszonynak a szuzdali udvarában gyülekező és a viagyimiri uralkodóra nézve veszélyt jelentő csoportosulást erősített. Andrej rokonságának és apja előkelő embereinek száműzése csak időben esett egybe Leo száműzésével, öt külön távolították el, de Bogoljubszkij gyorsan visszahívta. Valószínűleg belátta, hogy a püspök elűzésére nem volt elégséges ok, ugyanis semmiféle vádat nem hoztak fel ellene. Ennek a baklövésnek a korrigálására hívták vissza Leót. A fejedelem biztosan jól ismerte a főpap véleményét a böjtökkel kapcsolatban. Az utóbbi vita tárgyát képezte az óorosz államokban, de még Bizáncban is. A pátriárka a szigorúbb rendet támogatta, míg például a kijevi Barlang-kolostorban az enyhébb gyakorlatot védelmezték. Leo a nagyon szigorú felfogást támogatta, túllicitálva magát a pátriárkát is, és Vlagyimirban ezt kihasználva, eretneknek nyilvánították.

8 Voronyin fentebb ismertetett koncepciója kétségkívül jól hangzik, és logikusnak tűnik. Azonban egy része - megfelelő bizonyítékok hiányában -- a levegőben lóg. Az óorosz évkönyvek kiváló szakértője, Ny. G. Berezskov is foglalkozott a kérdéssel. Figyelmét elsősorban Leo püspök tevékenységének datálása kötötte le. Abból indult ki, hogy az Ipatyij-évkönyv szerint Leót háromszor, míg a Lavrentyij-évkönyv szerint csak kétszer űzték el. Két kronológiát készített, melyek közül az egyik a püspök kétszeri, míg a másik háromszori elűzését feltételezi. Megállapította, hogy az első évkönyvi feljegyzések, úgy a dél-oroszok, mint a vlagyimiriak Leónak csak két eltávolításáról tudtak. A háromszori elűzésről szóló adatok csak a XIV. századi dél-orosz redakcióban jelentek meg. Elképzelhetőnek tartotta, hogy az Ipatyij-évkönyv által említett egyik 1161 (1161-62.) évi elűzés megegyezik azzal, amelyet 1159-nél (1159-60nál) ugyanezen forrás is említ. Ez esetben azonban a böjtökről folytatott vitának az Ipatyij-évkönyvben található datálását (1161-62) nehezen tudta egyeztetni Leo Bizáncba való utazásának datálásával (1164-65), mert a kettő között hosszú és megmagyarázhatatlan időközt kapott. Berezskov ezt az ellentmondást a következő hipotézissel oldotta fel: lehetséges, hogy az Ipatyijévkönyv által egy évnél említett két elűzés nem egy évben történt. Mindkét tényt az elsőnek az événél (vagyis 1161-62-nél) helyezték el, hogy később ne kelljen visszatérni a Leóval kapcsolatos eseményekre.

9 Ha a szerzőnek a legapróbb részletekre is ügyelő fejtegetéseit átgondoljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy — mivel az Ipatyij-évkönyvben 139