Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Nagy Lajosné: Aktivitás matematikaórákon az általános iskola 5-8 osztályában című kutatásunk harmadik évének munkáiról

- í y tőségének és hatékonyságának összefüggésében, valamint a lehetséges párosítások a megfigyelt 500 óra hány százalékában valósultak meg (1/c táblá zat). A motiváció felt Motiváció haAz órák 0, a ismerhetősége tékonysága száma TÖKÉLETES TÖKÉLETES 130 26 TÖKÉLETES RÉSZBEN 100 20 TÖKÉLETES NEM RÉSZBEN TÖKÉLETES 30 6 RÉSZBEN RÉSZBEN 185 37 RÉSZBEN NEM 5 1 NEM TÖKÉLETES NEM RÉSZBEN NEM NEM 50 10 Az előzőekben már említettem, liogy az osztályok — csoportok — megfigyelésén túl, egy-egy tanuló munkáját folyamatosan (legalább 5 órán keresztül) jegyzőkönyvben rögzítettük. Ezt követően elbeszélgettünk velük (riport). Tanulmányoztuk azokat az eseteket: a) amikor mi aktívnak ítéltük a tanulók munkáját és kerestük az okát; b) megfigyeltük azokat, akiknek órai magatartását passzívnak láttuk. A hasonló tulajdonságú, aktivitású tanulókat egy csoportba soroltuk. így három csoport alakult ki (természétesen ez a besorolás még tovább finomítható lenne). 1. Aktív és eredményes tanulók csoportja; 2. aktívak, de eredményük közepes; 3. nem aktívak, eredményük közepes vagy gyenge. (Csak. megjegyezni szeretném, hogy — különösen a 7., 8. osztályokban több olyan tanulóval is találkoztunk, akik nem aktívak, de képesek jó eredmények elérésére.) Hogy a csoportba sorolásnál mit vettünk figyelembe, azt talán a következő