Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)

- 10 csak egy egyszerű múlt idő volt, keverednek a Grammatika paradigmáiban az aoristos és imperfectum formái. Az analitikus múlt időket tekintve is hasonló a helyzet, mivel Szmotrickij görög nyelvtanokra támaszkodott, és a görög nyelvben nincs analitikus múlt, az egyházi szlávban használatos analitikus múlt időket a beszélt orosz nyelvből kölcsönzött formáknak tartotta. A XVII. századi és a XVIII. századelő egyházi szláv a kanonikus könyvekben még híven őrizte mind az egykori egyszerű, mind az összetett múlt időket. A több mint fél évezred előtt keletkezett fordításokhoz képest a múlt idők csak az esetleges orfográfiai-fonetikai különbség miatt térnek el. Természetes kivétel ez alól az -och aoristos gyakoribb használata. Egyszerű aoristos: npKM,ne Bpar ero (yH^ojibCKwe JIHCTKH. MaT$ett XIII. 25.) np A

e Bpar* ero (K. M. Máté XIII. 25.) Csak Sg. 23. szem. OHM ace NFL^V B* CBHHH/9

> (CaBBHua KHiira, JlyKa Y III. 33.) BMH,qouia BO CBMHÍÁ -och arositos K. M.) Szigmatikus ch-aoristos Pl. 3. szem. paóii pfem

a eMoy (.Yn^oJibCKHe JIHCTKM) paÖM pfeiua eM

y (B. K. M. Máté XIII. 27.) Imperfectum: (rieTpt xo*,nauie no Bo/it> Sg. 3. (CaBBMHa KHiira MaT$ett XIV. 29.) xox/pwe no BO^BM* (0. K. M.) Perfectum: ne ^oö

poe JIM CÍM/?, CM.JII, ec

u (yn^O^HCKHE JIMCTICW MaiVfieM XIII. 27.) ne AOÖpoe JIM CLM^ CÍAJII, ecu (B. K. M.) Plusquamperfectum: ce óo ők 3HaMenne .fld-n* mm

* (MapnnncKoe MeToepoeBanreJine, JlyKa XXII. 47. el

e 6

o ók oiiaMeníe /ga/it. MM

* K. M.) Szmotrickij igével foglalkozó fejezetei annyira gazdag változatosságát adják az igei formáknak, hogy a kanonikus szövegek archaikus nyelvezete nem sokszor lépte túl a normatív szabályokat. Ahol ez mégis megtörtént, ott jobbára fonetikai eredetű változásra vezethető vissza, amely természetesen az orosz nyelvben már jóval korábban norma lehetett. így a jelen idejű -i-tövű igék Sg. 1. személyében a jdi hangkapcsolatból keletkező az 1712 utáni kiadásokban már % -vé egyszerűsödik*. B036

yx,qy y B03óyxy (János XI. 11. B. K. M.) Az atematikus, valamint az -i tövű igék felszólító módjában előforduló -dj- hangkapcsolatból származó azonban nem egyszerűsödik j -vé. Lukács XI. 6. K. M.) A felszólító mód Pl. 2. személyében található eltérések a 2. palatalizáció so-