Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)

m vagy f -re végződött (COMHMÍJIC ) A megkeményedésével magyarázható az is, liogy Loc. sg.-ban cep^

utj" alak van a Szmotrickij által javasolt végződéssel szemben (Lukács XII. 45. B. K.), A keménység maximálásához hozzájárult a zöngés _d is, mert ahol a q -t zöngétlen mássalhangó előzi meg Loc. Sg.-ban -t találunk. (János XIV. 20. BO org

t K. A.) A deklinációs típusok egymásra hatását tapasztalhatjuk a Dat. Sg.ban is, ahol az élőt jelentő hímnemű főnevek az -JJ - tövűekre jellemző ~OB

H/~ em végződést kapják. (

lncycon

n Lukács VI. 11. K. Máté XIV. 29. K. A. BHHapeBH Lukács XIII. 7. M. K.) Szmotrickijnál is több főnév e szisztéma szerint két lehetséges végződéssel szerepel, azonban szintén több élőt jelentő hímnemű főnév Dat. Sg. végződése -y: Äpyry. A vizsgált szövegekben megközelítőleg egyenlő mértékben fordul elő mindkét végződés: (

MeJiQBfeic

y Lukács XII. 16. K. M. B.) Az élő kategória a hímnemű főneveknél — mint példáink mutatták — többes számban még nem tudott betörni az egyházi szláv művekbe a XVII— XVIII. század elején. Egyes számban azonban már már kizárólagosan csak az élő kategória szerint G. Sg.-szal megegyező Acc. Sg. formák vannak. A személyes névmások esetéhen is hasonló szituáció figyelhető meg többes szám Acc. Pl.-ban. Szmotrickijnál még N. Pl.-ban a 3. személyfl névmásoknak nincs egységes alakjuk valamennyi nemre, hanem hímnemben "OH

M" nőnemben "OHM" semleges nemben pedig "

oiia

" Acc. Pl.-ban • bá. "A. ±Ü szemben az egységes, HXT> birtokos esettel. Az 1712 előtti szövegek megőrzik a speciális Acc. Pl. flexiót azonban mindhárom nemben egységes alakként a A ~

t: H3

rotiert, A (juhokat) B. János. X. 3. ncnjieBeM-b (njieseji

u

) B. Máté XIII. 20. Az 171.2 utáni szövegekben a korábbi egyedüli Acc. Pl. - _A_-t gyakran a Gen. Pl. MX a váltja fe: H3romm> H ^ ( juhokat) K. M. János X. 3. sőt: cB^JctiTe Hx

t (nfleBeJin) K. M. Máté XIII. 30., de ugyanitt még a korábbi formák is megmaradtak: HcnjigseMi. (

mieBejiM)

AK. Máté XIII. 2B. Szmotrickij nyelvtanának megjegyzései a múlt időre vonatkozóan nem nyújtanak biztos tájékozódást kortársainak, még kevésbé a későbbi nemzedékeknek. A XVIII. századi ukrán és belorusz nyelvben már nem létezett az aoristosnak és az imperfectumnak a korábbi egyházi szláv nyelvre jellemző megkülönböztetett szerepe. így, mivel Szmotrickij anyanyelvében is már