Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)
- 8 A többes szám Dat. Instr. Loc. végződéseinek unifikációja mindhárom nemben jóllehet éppen a Dat.-ban kezdődött el, Szmotrickijnál éppen itt nincs semmi változás. (By^axonoicntt Jl. A. 143). Hasonlóképpen mindenütt csak ^Mb/ eM' b flexiók fordulnak elő valamennyi vizsgált műben. Instr. Pl-ban érdekes módon már magánál Szmotrickijnál megjelenik az aM M mint variációs lehetőség, és csak egynéhány szóban mint egyedüli helyes megoldás. A XVII. századi egyházi szlávban, legalábbis a kanonikus szövegekben még Szmotrickijnál is hagyományosabb szóalakok fordulnak elő. Ez a tendencia, a gyakorlat archaikusabb volta mint maga a normalizáló "Grammatika" követelménye kivételes eset. Az Instr. Pl.-ban előforduló -JL használata az Acc. Pl~hoz hasonlóan fonetikai feltételektől függ. A keménytövű hímnemű főnevek többsége Instr. Pl.-ban flexióval fordult elő ( sjiact j János XI, 2. D) és még a később nyomtatott szövegekben sem -AM M . A -KH. -TH, X H használatának magyarázata az Acc. Pl.hoz hasonlóan a k, g, h minőségének megváltozásával függ össze a korábbi századokban ( oyneHMK H Lukács XXII. 53. A.) A kéziratos irmológionban azonban az Acc. Pl.-hoz hasonlóan többször ~KBT, ~ rn, -X H is található. ( fl3biKb i - pogányokkal Lukács XXI. 24.) A -h/-m következetes használata az egyházi szláv szövegekben azzal is magyarázható, hogy még a XVIII. századi szépirodalmi művekben is a hímnemű főnevek Instr. Pl. végződéseként sokáig megmaradt ( EynaTeBnq H. M. 148.). Loc. Pl.-ban Szmotricki.jnál nenn érezhető az unifikáción tendencia általános -ax-bZ-Axb flexiója. Csupán a t hangértékének változása miatt paradigmáiban a legtöbb esetben a -exi > párhuzamosan fordul elő a ix t -vei. A vizsgált szövegekben Loc. Pl.-ban nagy következetességei jjc b flexió fordul elő szinte mindenütt. Annál is érdekesebb ez a tény, mivel szótőben sokkal gyakrabban cserélik fel a ^ -t e vei. Legszembetűnőbb ez a gyakorlat a Vilná-ban (Vilniusz) nyomtatott Breváriumban, melynek magyarázata nyilván abban rejlik, hogy a belorusz nyelvben ebben az időben a i > ^változás már megtörtént. ( BpeM A János II. 13. B.). Ukrán nyelvterületen a -t _i_-be ment át, emiatt a tudatos szövegelőkészítés során könnyebben elkerülhető volt a felcserélés. Vonatkoztatható ez a moszkvai helyzetre is, ahol a XVIII. század végéig különbözött "fe ejtése az e^től a nem redukált pozícióban. Észrevehető az unifikáció nyoma azonban a semleges nemű főnevek Loc. Pl.-ban ha a szó
