Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

HEKLI JOZSEE: A MAI SZOVJET DRÄMA EGY SAJÄTOS VONULAT (ALEKSZANUR GELMAN)

- 68 Bár végül a látszateredmények a valósak fölé kerekedtek, a dráma mégis azt sugallja — főleg Szakulin s a frozzá közelállók helytállásában bízva —, hogy a hasonló hibák nem fordulhatnak ismét elő. Az önmagán jóval túlmutató érvénnyel és gondolati tartalommal bíró dráma sok-sok konfliktussal felfokozott fordulattal jut a valóságot nem szépítő végkifejletig. Gelman félreérthetetlenül érzékelteti darabjában, hogy nem csupán helyi ügyekről, nem novogurinszki kuriózumról van szó, hanem a társadalomépítés, a mindennapok erkölcsének alapvető kérdéseiről. A drámából szinte kisugárzik az a gondolat, hogy végleg szakítani kell a régimódi, a beidegződött munkastílussal, s egy újfajta magatartást, a mindent hozzáértőén és felelősségteljesen megfontoló s annak alapján döntő emberi magatartást kell kiformálni. Az író és egyben a közvélemény álláspontját a színmű egyik hőse, Lonsakov így összegzi: "Az igazság kimondásához nem kell se technikai apparátus, se építőanyag-készlet. Egyszerűen csak becsület kell és megfelelő bátorság. Ha ma kizárjuk az életünkből, dolgainkból az eleni hazugságot, akkor ennek, szilárd meggyőződésem, jelentős gazdasági eredménye is lesz." A "Visszajelzés" iránt, a maga idejében, rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1977-es moszkvai és leningrádi bemutatókkal szinte azonos időben a budapesti Nemzeti Színház is műsorra tűzte a darabot. A hetvenes évek végén írt Gelman-darab, a "Mi, alulírottak" bizonyos mértékben különbözik az előbbiektől. Egyrészt abban, hogy az író a megszokott dramaturgiai eszközeit újabbakkal bővíti, másrészt pedig a hősök magánélete erőteljesebben belejátszik a munkahelyi ügyekbe. Gelman ismét a dolgok sűrűjébe vágott, s a magán- és közéleti síkon bonyolódó darabjában az érdekek harca során a mai élet több területét fogja át. A dráma rendkívül kiélezett cselekménye egy száguldó vonaton játszódik, ezen utazik a sebtében összetákolt kenyérgyár átvételét megtagadó bizottság és az utánuk loholó, döntésváltoztatást erőszakoló "küldöttség". A "Mi, alulírottakéban is, éppúgy, mint a "Visszajelzés"-ben két ellentétes gazdasági szemlélet csap össze. Képviselőik, a kenyérgyár volt igazgatója, majd magasabb posztra került Grizsiljuk és az utód, az önigazolásul sikereket hajszoló Jegorov mindvégig a háttérben maradnak. A termelési "bohózatban" a Jegorov embere, Singyin irányította "bizottság" mindent bedob, furfan-